Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)
A kiállítás tárgyairól
Koszta Vukovits újabb kutatásai bebizonyították, hogy Dél-Magyarországon Becskereken, a Vük ötvösműhelyben is készültek öntvény ikonok, ezek azonban nem bronzból, hanem ezüstből vannak. Ezek pedig a híres grábóci kolostortemplomból származó Evangéliumos könyv borítójának ikonjai. {Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény, Szentendre. I78.][6i Az ikonok Szent Lukács Evangélistát, Krisztust, Szent János Evangélistát, Szent Györgyöt, Krisztust, Mihály arkangyalt, Szent Máté Evangélistát, Istenszülő „a Jel”-t, Szent Márk Evangélistát, Szent Szerb Szávát ábrázolják. Az említett ikonoknak a kötéstáblán való szokatlan elrendezéséből és - többek között - abból is, hogy Krisztust két ikonon is megtalálhatjuk, arra következtethetünk, hogy eredetileg különálló ikonok lehettek, s az evangéliumos könyv borítóján felhasználásuk másodlagos. Végezetül fel kell figyelnünk a kiállítás egy kis bronzharangjára [magántulajdon y 1189.]. A harang Oroszországban különösen nagy jelentőségű volt. Nevezetes eseménynek számított a harangöntés, ahol megcsodálták az öntőmesterek különleges technikai bravúrját, a harangok díszítő elemeinek, figurális ábrázolásának - például a Sárkányölő Szent György lovas alakjának - művészi megoldásait. Gyakran sok harangot szólaltattak meg egyszerre, nagyokat és kicsiket egyaránt. E különleges hanghatás sok orosz zeneszerzőt is megihletett, köztük Muszorgszkijt is. E harangok ünnepélyes hangja a lélek szárnyalásának, a vallásos áhítatnak egyik legmegkapóbb kifejezése. Az említett kis bronzharangról felirata alapján pontosan tudjuk, hogy 1880-ban készült Ovecskin műhelyében a Nyizsnyij Novgorodi Kormányzóság Pureh falujában. Ez a falu egyébként Nyizsnyij Novgorodtól {Gorkij} kevesebb, mint száz kilométerre északnyugatra fekszik. Azért is érdemes felfigyelnünk Ovecskin műhelyére, mert igen valószínű - miként sok más öntőműhelyben -, itt is önthettek ikonokat, ám ezek az ikonok egyelőre még nem azonosíthatóak. Ez az ikonkiállítás, itt Szentendrén, ebben a jelentős keleti keresztény gyökerekkel rendelkező kisvárosban nemzetközi vonatkozásban is a legnagyobb fémikon kiállítások között foglal helyet. A kiállításon 163 tétel szerepelt, ami azt jelenti, hogy ha külön számítjuk a fa ikontáblába helyezett fémikonokat, akkor 217 műtárgyat csodálhatott meg a látogató. Ez annak tükrében értékelendő, ha figyelembe vesszük azt, hogy 1972-ben, Moszkvában, a Rubljov Múzeumban mintegy 800 rézöntvény került kiállításra171 a Rubljov Múzeum, a szentpétervári Orosz Múzeum, a moszkvai Tretyakov Képtár, a Moszkvai Kreml Múzeumai és számos magángyűjtő anyagából. Ám sajnos e kiállítást katalógus nem dokumentálta. Mindezideig a világ legnagyobb, katalógussal is dokumentált fémikon kiállítása Budapesten jött létre 2005-ben, az Iparművészeti Múzeumban, ahol félezer fémikon szerepelt.181 A kiállítás jelentőségét az is fokozza, hogy sok ritkasággal, eddig még nem publikált tárggyal és nem utolsó sorban rendkívül magas mesterségbeli és művészi értékkel rendelkező műremekkel találkozhattunk. Ezek a kicsiny ikonok az orosz vallásos élet nagyértékű, elmélkedésre buzdító dokumentumai.
