Ruzsa György: Bronzba zárt áhítat. Az orosz fémikonok művészete és teológiája (Szentendre, 2009)
A kiállítás tárgyairól
A hatodik ünnep Lázár feltámasztása. A jelenet ábrázolása János evangéliumára {Jn n] épül. Az eseményt Krisztus feltámadásának, és általában a holtak feltámadásának előképeként értelmezték. A hetedik ünnep Krisztus bevonulása Jeruzsálembe. Az ábrázolás alapja a négy evangélium megfelelő részei, [mt 21,1 skk, mk 11.1 skk, li< 19,29 skk, jn 12,12 skk}. Krisztus megparancsolta tanítványainak, hogy hozzák el neki a szamárcsikót, hogy Zakariás próféta jövendölése szerint vonulhasson be Jeruzsálembe. Jézus keleti szokás szerint oldalt ülve lovagol, tanítványai kísérik. A nyolcadik ünnep Krisztus keresztre feszítése. Krisztus emberiségért történt szenvedésének csúcspontja a kereszthalála. Ez a leggyakrabban ábrázolt bibliai esemény. Róla legrészletesebben János evangéliumában olvashatunk, így ez az evangélium rendszerint az ábrázolások alapja [Jn 19,18 skk}. A kereszt alatt az Istenszülő és János evangélista áll, aki gyászolóként arcához emeli kezét. Néha láthatunk itt még siratóaszszonyokat, továbbá egy Longinus nevű katonát. A kilencedik ünnep Krisztus feltámadása (Krisztus pokolraszállása}. Az evangéliumok a feltámadás utáni nap hajnalán történt eseményeket ismertetik [mt 28,1 skk, mk 16,1 skk, lk 24,1 skk, jn 20,1 skk}. Máté például arról számol be, hogy a feltámadás hírével a tanítványokhoz siető asszonyok találkoztak Krisztussal, és lábához borultak, János pedig arról, hogy Mária Magdolna felismeri a már feltámadt Krisztust. így, miután az evangéliumokban a feltámadás eseményére közvetlenül utaló képi megfogalmazás nincs, a keleti egyházban - kevés kivétellel - az Anasztázis vagyis Krisztus pokolraszállása jelenettel ábrázolják a húsvét misztériumát, Krisztusnak a halál és a bűn fölötti győzelmét. A pokolraszállás jelenetének ábrázolása részben evangéliumi utalások és apokrif szövegek alapján történik. Ezek szerint Krisztus sírbatétele és feltámadása között a holtak birodalmában tartózkodott. A holtak birodalmába Krisztus méltóságteljesen ereszkedik le, szétzúzván annak kapuját. Megfogja az öregen, szakállasán és felöltözötten ábrázolt Ádám kezét. Mellette Éva látható. Itt találjuk még az Ószövetség számos alakját, köztük Dávidot és Salamont. A tizedik ünnep Krisztus mennybemenetele. Lukács evangéliumában [li< 24,50 skk} és az Apostolok Cselekedeteiben [apcsel 1,6 skk} olvashatunk Krisztus mennybemeneteléről. Az ábrázoláson a mennybeemelkedő Krisztust láthatjuk, lent az apostolok csoportját, melynek közepén az Istenszülő áll. A tizenegyedik ünnep A Szentlélek eljövetele. A jelenetet az Apostolok Cselekedetei [apcsel 2,1 skk} alapján ábrázolják. Fénysugarak indulnak az eget jelképező ívből, és lángnyelvek ereszkednek az apostolokra. A tizenkettedik ünnep Az Istenszülő elszenderedése. A Biblia a Szentlélek eljövetele után többé nem szól az Istenszülőről. Haláláról és mennybevételéről az apokrif hagyomány és az erre épülő részek a Legenda aureában részletesen beszámolnak erről. Az Istenszülő halálos ágyánál megjelenik a tizenkét apostol és Krisztus is angyalokkal. Az ábrázolásokon kiemelve látjuk Péter és Pál apostolokat. Az ágy mögött Krisztus áll kezében az Istenszülő pólyás csecsemőként ábrázolt leikével. A bizánci és a posztbizánci művészetben az Istenszülő elszenderedése kiemelkedő képtéma. A keleti egyházban Koimészisz, vagyis Elszenderedés néven jelentős ünnep.
