Ottományi Katalin: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében (Szentendre, 2008)
NEOLITIKUM (Kr. e. 6100-4500) c T К Ö ff (Kr. e. 4500-2700) (Kr. e. 2700/2500-í Képek: 1. A zselízi kultúra edénye Érdről (Hosszú-földek) 2. Arcos edény töredéke Biatorbágyról (Mocsaras-dűlő) 3. Idoltöredék a szakállháti kultúrából (Cegléd 4/1. Ih.) őskor hosszú, több évezredig tartó időszakából írásos forrásaink még nincsenek, ezért a hazánkban élt őskori népek, népcsoportok (szakkifejezéssel kultúrák) életmódjára, településeire, temetkezési szokásaira, művészetére, vallási elképzeléseire vonatkozó ismereteinket a régészeti leletekből, ásatási megfigyelésekből meríthetjük, fiz egyes őskori kultúrák, csoportok nevüket valamelyik híres lelőhelyük után (pl. hatvani, péceli kultúra), az általuk használt és csak rájuk jellemző kerámia (pl. vonaldíszes edények kultúrája) vagy jellegzetes temetkezési módjuk (halomsíros, urnamezős kultúra) alapján kapták. Az újkőkori lelőhelyeken végzett feltárások kirajzolják előttünk azt az életformát, amely gyökeres változást jelentett a termelő gazdálkodás előtti időszakhoz, az őskőkori (paleolitikum) gyűjtögető-halászó-vadászó életmódhoz képest: az állandó megtelepedést, a falvak kialakulását; az élelem tárolására, főzésére szolgáló, kiégetett agyagedények készítését; a szövés-fonás gyakorlatát, a föld megműveléséhez szükséges hatékonyabb eszközök, a kőből csiszolt, átfúrt balták, ékek készítését. A Kr. e. 6. évezred második felében, az újkőkor középső szakaszában két nagy, egymással rokon régészeti kultúrával találkozunk megyénkben. A Dunától nyugatra eső területet a dunántúli vonaldíszes kerámia népe foglalta el, amely azonban behatolt a Dunakanyarba és a Gödöllői-dombvidékre is. A megye alföldi részein az alföldi vonaldíszes kerámia népe élt. A területileg elkülönülő, ám azonos kulturális gyökerű népcsoportok azonban kapcsolatban voltak egymással, ami a régészeti leletanyagban jól tükröződik. Jelentős eredménynek könyvelhető el, hogy Pest megyei lelőhelyeinken is előkerültek már a vonaldíszes kerámia jellegzetes, felszínre épített, cölöpszerkezetű, sövényfalú házainak nyomai, a települések nem lakott, felhagyott részein pedig a kötött rítus szerint, zsugorított helyzetben, többször gazdag melléklettel eltemetett halottak sírjai. A hitvilágra utalnak a különleges megformálású arcos edények és az Abonyban feltárt áldozati gödör. • Kővári Klára N EO LITI KUM (Újkőkor) Кг. e. 6100-4500
