Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Jankovics Norbert: Önarckép, énkép, emberkép. Anna Margit (1913-1991) művészete

választotta. A 30-as évek elején Kreisl Béla magániskoláját valamint az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egylet (OMIKE) rajzóráit látogatta. 1932-től Vaszary János kötetlen szemléletű Új Művészeti Iskolájában képezte magát.2 A legkorábbi Anna Margit művek a 30-as évek elejéről maradtak fenn. Finom, kalligrafikus kontúrral megrajzolt tusképek: önarcképek és aktrajzok, amelyeken a kezdeti bizonytalanság ellenére felismerhetőek az egyéni stílusjegyek, a később is hangsúlyos motívumok és témák, az egész- vagy félalakos női figurák, az önvizsgálat-, önábrázolás központi szerepe és az oldott festésmód. Ezt a korai periódust képviseli a kiállításban látható Önarcképe (1933, kát. sz. VIII/68.).

Anna Margit ebben a nyitott szellemű, művészet iránt elkötelezett, de a hivatalos műpártolástól távoli közegben találkozott a nála hat évvel idősebb Ungár Ámos Imrével, aki élettársa, majd 1935-től férje, művészi és szellemi partnere lett.

A puszta fennmaradásért napi küzdelmet vívó házaspár legfőbb anyagi forrásai 1939-ig Ámos nagybátyjainak támogatása, alkalmi munkákból származó jövedelmek és pályázati juttatások voltak. A nyarakat, elsősorban a kiadások csökkentése érdekében, 1937-ig családjaiknál töltötték, Ámos Nagykállón, Anna Margit Dobozon. 1935-től kezdve nyaranta hosszabb-rövidebb ideig Szentendrén festettek. Anna Margit, annak ellenére, hogy több, személyes szállal is kötődött a Duna-parti kisvároshoz, szentendrei témákkal csak néhány korai művén foglakozott. A Szentendrei tűzoltóság (1939) című temperafestményén, a korabeli Ámos- képekhez hasonlóan, az emberléptékű, nyugodt kisvárosi környezet jelenik meg.

^ Vaszary magániskoláját, amely nem hagyományos akadémiaként, hanem szabad szemléletű önképzőként működött, a Képzőművészeti Főiskoláról való eltávolítását követően alapította.

D/18. Anna Margit profil portréfotója, 1930