Jankovics Norbert - Verba Andrea (szerk.): Ámos Imre - Anna Margit - PMMI kiállítási katalogósuok 22. (Szentendre, 2007)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

vaszán újabb, három hónapon át tartó munkaszolgálatos időszakról adnak számot. Aszód, Zombor, Sztopár, Hercegszántó, Bezda, Bereg, Doroszló útvonalán haladva, gyakran az időjárás viszontagságaival küszködve dolgozott egy útépítő osztagban. Ebből az időszakból csak néhány ceruzavázlata maradt fenn, nemigen volt lehetősége komolyabb rajzokat készíteni. A júniusi leszerelés után nagy valószínűséggel Szentendrén töltötte a nyarat feleségével együtt. Az egyre erőteljesebb háborús légkör mellett a Szentendrén dolgozó festők számára ennek az időszaknak legmegrázóbb eseménye Vajda Lajos halála, melynek körülményeiről, illetve Vajda búcsúztatásáról naplójában Ámos is részletesen megemlékezett.

Ámos a negyvenes években a Sötét idők sorozatában vetíti elénk a vészterhes történelmi korszakra vonatkozó látomásait. Az 1940-ből származó Látomás (1940) című kompozíción a festőpár döbbenettel szemléli a lángba borult világ apokaliptikus képét. Az erőteljes vörös és kék kontúrok mintha megsebzett felületeket kötöznének át, itt-ott felizzanak a vörösek, szinte átvérzik a táj. A mélykék égbolt és a vöröslő holdkorong alatt hasonlóképp aggodalmat és szorongást tükröző arcok kísérik ebben az időszakban a Muzsika (1941, kát. sz. VI1/60.) című kompozíció hegedűs lányát, akinek sápadt arcára a szenvedés parázsló árnyéka vetül, míg kezében tartja néma hangszerét.

1942 márciusában Ámosnak ismét be kellett vonulnia. Áprilisban átlépte a határt, majd az ukrajnai fronton töltött hosszú hónapokat.„Veled vagyok minden szabad gondolatomban és Rajtad kívül semmi más nem ösztönöz az életben való szükséges hitemben..."4 - írja feleségének, aki valahogy ösztönösen megérzi, milyen elkeseredett, sokszor szinte reménytelennek tűnő közelharcot vív ekkor a halállal. Korosztenben Ámos flekktífuszt, majd kétoldali tüdőgyulladást kapott. Teljesen legyengülve végrendelkezett, s maga sem tudta, felgyógyul-e még.

Amos 1943 júniusában tért vissza az orosz fronton töltött munkaszolgálatból. A kis papírdarabkákra, nyírfakéregre készített vázlatait hazahozta, és egy kisméretű kockás borítású füzetbe ragasztotta be. Naplójában így vall erről az időszakról: „Nehezen tudok visszajutni önmagamhoz; úgy nézem munkáimat, mint egy idegen, aki valamikor festett, ez a másfél éves kényszerű pauza eredményezte, hogy tárgyilagosan tudom nézni a ma-4 , .

Amos Imre feleségének, Anna Margitnak írt levelezőlapja, 1942. június 5., Amos l.i.m.231.