Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Asztalos István: Idegenbe szakadva. Németek a Galga mentén
8. Unterauer Péter Kaiser Tamás 1 telek 9. Mayer András Loresser József 1 telek 10. Brunner Mátyás 1 telek Mayer Boldizsár 1 telek 11. Biza Tamás Biza József 1 telek 12. Strimitzer Márton 1 telek 13. Kogler Tamás 1 telek 14. Juhász Mátyás 1 telek 15.-20. még puszta A 22 telkes jobbágy között már csak egy svábot, mégpedig nem az első jövevények közül valót, hanem a hagsfeldi Reeb Andrást találjuk, aki 1759-ben feleségével és öt gyermekével érkezett Ikladra s akinek leszármazottai - 53 családfői nemzedéken át - itt élnek közöttünk. Az új jobbágyok között van ifjabb Juhász Mátyás, aki az 1756-ban elhalálozott, hasonló nevű apja örökébe lépve továbbra is módos jobbágy; a Nógrád megyéből betelepült Biza vagy Biedza testvérek, valamint a galgagutai Dubsky Jakab, nevük alapján szlovák anyanyelvűek lehetettek. A többi stájer, felső-ausztriai és karintiai transzmigráns sorából most csupán egy személyt emelünk ki és ez Kaiser Tamás. A Felső-Ausztriában, Goisemben, 1714-ben született Kaiser Tamás bátor és sok mindent vállaló protestáns volt, élete kész kalandregény. Mint az evangélikus vallás lelkes világi apostola, öt éven keresztül csempészte az indexen lévő Luther német nyelvű Bibliáját Regensburgból és Sopronból Goisernbe. A hatóságok e tiltott cselekedetéért elfogták s büntetésből 1753-ban Erdélybe deportálták. Ő azonban onnan visszaszökött és folytatta tovább „köny\’terjesztői" munkáját. Ismét elfogták és egy évi sáncmunkára ítélték, majd ennek letelte után, 1754-ben újból Erdélybe száműzték, ám ő nem oda, hanem Ikladra ment. A bátor evangélikus Kaiser Tamás leszármazottai, 14 családfői nemzedéken át ma is közöttünk élnek. Mi lett az első földet vállaló telepesek sorsa? Mint jeleztük anyagi viszonyaik kevésbé voltak kedvezőek, mint az utánuk jövő transzmigránsoknak, mindazonáltal érdekes végigkísérni (még ha vázlatosan is) későbbi életfolyásukat. S bár minden egyes ember, család élete más és más, azért az ő példájuk érzékeltetik a többi sváb telepes életének is az alakulását. Az Eichtersheimből származó Reusch vagy Reiß György zsellérsorba csúszott, 1771-ben Rákoskeresztúrra költözött. Wittman Krisztiánnak 1754-ben meghaltak a gyermekei, a felesége, majd december 10-én ő is eltávozott az élők közül. A Walheimből származó Gillmayer fivérek az 1750-es években átköltöztek Mezőberénybe. Az eichtersheimi Kuntz Fiilöp nem sokat tartózkodott Ikladon, Rákoskeresztúrra költözött. A gondelsheimi Braun fivérek közül Márton az 1750-es évek közepén Mezőberénybe ment, leszármazottai ma is ott élnek. Braun Pál Jakab ivadékai azonban napjainkban is lkiad lakói. Az idők folyamán 191 Braun-család élt és él, közöttük telkes jobbágyokat, zselléreket majd földművelőket és földmunkásokat, különféle iparosokat, üzemmérnököket találunk. Kétszázötven éves családi kapcsolataik révén a falu lakóinak javarészével rokoni szálakkal kapcsolódnak. Reiner Dániel és családjának további sorsáról semmit 100
