Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Juhász Antal: Újabb adatok a gyeptéglás építkezéshez
szegedi családok nem települtek (pl. Nagykörös határa, Lajos és Mizse puszta). Ezeken a pusztákon inkább a régi, a pásztorok és parasztok által nemzedékek óta alkalmazott építő tradíció továbbélésével van dolgunk. A gyeptéglás építkezés 19-20. századi gazdasági, társadalmi háttere az eddigi szakirodalomból eléggé ismert. Az újabb feltárás ezt a képet azzal a tapasztalattal árnyalja, hogy Szeged határában a közlegelők parcellázása előtt földtulajdonos kisgazda, Kiskunhalas határában nagygazda is épített hantból illetve zsombékból lakóházat, következésképp nem csupán törpebirtokosok, kisbérlők alkalmazták ezt az építő technikát. A gyephant felhasználása azt mutatja, hogy a táj parasztsága, illetőleg annak egy része a leírt ökológiai, gazdasági, társadalmi viszonyok között építkezésében önellátó volt. Az önellátást úgy értem, hogy a „gyöpszedést”, a hantok falba rakását, a tapasztást maguk végezték, a tetőszerkezetet, a födémet, tetőfedést is rendszerint családtag, rokon vagy paraszt ezermester, építőspecialista készítette. Az adott feltételek között tehát önellátó paraszti építkezéssel van dolgunk. Az újabb anyaggyűjtés alátámasztja azt a korábbi tapasztalatot, hogy a hantházak, hantistállók nem pusztán ideiglenes, rövid életű építmények voltak - jóllehet számos család ideiglenesnek szánta azokat.48 Fennálló hantházak 60-70-80 vagy több évig szolgálták lakóik igényeit, és a népi emlékezet is tud hasonló korú házakról. A hantházak hosszú élettartamának alapfoltétele a kötött, friss gyepföldből való építés, a tapasztás és a födél rendszeres gondozása volt. A kutatás tanulsága az is, hogy meg kell különböztetnünk a részben földbe mélyített, részben hantból rakott felmenő falazatú épületet és a föld színére épített hantházat. Előbbit az építészeti szakirodalom gödörlakásnak nevezi, a vizsgált táj parasztsága fődgunyhónak, putrinak vagy egyszerűen gunyhónak, némelykor hantháznak emlegette. Tapasztaltam, hogy a puszták első foglalói gyakorta építettek 50-60 cm-re földbe mélyedé és gyeptéglából rakott falú kunyhót, amelynek a fedelére is gyephantokat raktak. Ezek megnevezésére a hantkunyhó terminust tartom helyénvalónak, megkülönböztetésül a kizárólag föld felszíne felé épített hantháztól. IRODALOM Bálint Sándor 1957 Szegedi szótár. Akadémiai Kiadó, Bp. Bárth János 1974 Tanyai település és építkezés Lajosmizsén. In: A Jász Múzeum Jubileumi Évkönyve. Jászberény, 95-116. Czuczor Gergely-Fogarasi János 1864 A magyar nyelv szótára. Második kötet. Pest 1874 A magyar nyelv szótára. Hatodik kötet. Budapest Cseri Miklós 1997 Építőanyagok és szerkezetek. In: Életmód. Magyar Néprajz IV. Bp. 102-138. Csíny Bálint 1935-1936 Szamosháti szótár. 1-2. Bp. 48 CSERI Miklós 1997. 108, JUHÁSZ Antal 1996. 239
