Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Nagy Molnár Miklós: Az egyéniség szerepe az alföldi fazekasságban

dísz- és használati edényeket. Számos alkotása magyarországi köz- és magángyűjtemények mellett eljutott Angliába, Kínába, az Amerikai Egyesült Államokba.

Kántor Sándort 1978-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, s ekkor lett Karcag város díszpolgára is. Élete és munkássága során nemcsak cserépedényeivel és egyéb munkáival alkotott maradandót, hírnevét kiváló tanítványai is öregbítették. Műhelyében számosán tanultak: Somogyi Zsigmond, Várkonyi András, Pálfi Imre, Tüdős Kálmán, Szabó Mihály, Katona Béla, Kovács Lajos, M. Tóth Sándor, Kungazda Ferenc.18 „Pálfi Imre fiatalon, 19 éves korában Tiszafüreden halt meg, apja Karcagon edénykereskedéssel foglalkozott.”19 A karcagi Ipartestület mesteri törzslapjai szerint M. Tóth Sándor 1946. január 15. - 1949. december 23-ig tanonc, majd 1949. január 24. - március 5-ig segéd volt. Kungazda Ferenc 1945. november 1. - 1948 december 27-ig tanonc volt, majd 1949. január 24-től segédként dolgozott az 1930-ban a Bethlen utcában épített Kántor-műhelyben. Ugyancsak Kántor Sándor segédje volt ifj. Bende Lajos (először 1944. február 7.- 1944. október 7., ezt követően 1945. április 24.-július 15-ig, majd 1946. november 13.- 1947. július 28-ig), Flerceg István (1944. február 14. - május 5.), Bende Aladár (1945. november 26. - 1946. február 13-ig, majd 1946. március 1. - 1946 július 15-ig) és Varga Lajos (1945. február 5. — 1946. július 27.) Kántor jeles tanítványai közül ifj. F. Szabó Mihály és Sz. Nagy István Karcagon, Szűcs Imre Tiszafüreden, Kovács László pedig Kalocsán lettek fazekasok.

E két jeles fazekas példája is mutatja, hogy az alföldi fazekasközpontok életében, illetve fejlődésében milyen fontos szerepe volt azoknak az egyéniségeknek, akik nemcsak szűkebb pátriájukban lettek híresek, ismertek, váltak nagyhatásúvá. Badár Balázs és Kántor Sándor is akkor jelentkezett, akkor kezdett dolgozni, a mezőtúri, valamint a karcagi fazekasközpontban, amikor mindkét központ fazekassága válaszút előtt állott, mondhatni olyan kihívások érték, amelyek majdnem a végüket jelentették. A két központ azonban - s ez jórészt köszönhető a két jeles mesternek is - egy újabb fejlődési úton indult el. Mindkét fazekas jelentős inspirációt kapott más vidékek fazekasságától, illetve az akkori Magyarország jeles közéleti személyiségeitől. Badár Balázs fejlődésének útját nagymértékben befolyásolta, hogy a jeles író, Móricz Zsigmond egyre többet írt személyéről és munkásságáról. Az így egyre híresebbé váló mester munkásságának köszönhető a túri fazekasság megújulása is. Kántor Sándor munkásságában pedig a Györffy Istvánnal való találkozás, illetve kapcsolattartás volt hatással. Györffy tanácsa olyan jelentős változást hozott a karcagi fazekasság fejlődésében, amelynek köszönhetően az addig marginálisjelentőségű karcagi fazekasközpont egyre ismertebb és elismertebb centrummá vált. A karcagi fazekasság Kántor Sándor munkássága idején egy új fejlődési pályára állt, s ennek köszönhetően - Mezőtúrhoz hasonlóan - a 20. század második felében is még élő fazekasközpontként volt ismeretes, s nem olyan központként tartották számon, amelyben a mesterség megszűnt.

18 Somogyvári I. 10.

19 FüvessyA. 2002. 121.

299