Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Bagi Gábor: Adalékok a rácok Közép-Tisza vidéki jelenlétéhez a XV-XVII. században

átutazott a vidéken, naplójában írt Kengyel nagy rác faluról.24 Pillanatnyilag ez az utolsó ismert adat róluk. Feltehetően nagy részük Szolnok és Törökszentmiklós 1685 őszi felszabadulása után elmenekült, az esetleges helyben maradókat pedig az 1697-ig megújuló török-tatár portyák söpörték el innen. Visszatérőkről egyelőre nem tudunk.

Arra a kérdésre, hogy e népességnek volt-e hatása Jász-Nagykun-Szolnok megye mai képének alakulására, még nem tudunk válaszolni. Túl kevés, és bizonytalan adattal rendelkezünk még. Pillanatnyilag csak két olyan tényezőt emelhetünk ki, ami későbbi kutatások kiindulópontja lehet. Az egyik, hogy e területen a XV-XVI1. századi szerb-rác felhatolás legészakibb pontja nem a Körös volt (mint azt a szakirodalom eddig említette), hanem legalábbis Kengyel környéke. Ugyanakkor az itteni rác falvak megléte, átmeneti megerősödése is szerepet játszhatott abban, hogy a Nagykunság területi egysége megbomlott, és Kunszentmárton illetve Mesterszállás összeköttetése végérvényesen megszakadt, egyrészt egymással, másrészt a többi nagykun településsel.

Végezetül még egy dologra kell felhívni a figyelmet. A XVI. század egyik legjelentősebb magyarországi rác személye a marhakereskedő tőzsérből nagybirtokossá lett Thököly Sebestyén volt, a később komoly szerepet játszó késmárki Thököly család őse. Többek szerint ő Mezőtúr városából költözött át a Királyi Magyarországra. Mivel Mezőtúr épp a vizsgált terület mellett fekszik, Thököly itteni kapcsolatainak kérdése is felvetődik.

24 Torma Károly: Késmárki Tököly Imre naplója 1676-1678 évekből. Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történeti Emlékek, II. Osztály. Pest, 1866. 137. p.

74