Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
Darkó Jenő BIZÁNC ÉS A SZTYEPPE! NÉPEK A „bizánci” elnevezés a késői utókor mesterségesen megalkotott fogalma. Az újkori európai történetszemlélet által „bizánci”-nak elkeresztelt államalakulat a bukásáig, a XV. századig viselte a Római Birodalom büszke nevét, és a magukat valójában rómaiaknak tartó bizánciak számára saját országuk történelme a római történelem közvetlen folyománya volt. A müveit Nikephoros Gregoras a birodalom 1204 és 1359 között lezajló történetét tárgyaló művének még a Római történelem (Rhomaiké Historia) címet adta, jóllehet az általa leírt, - területét tekintve - megcsonkult birodalom tulajdonképpen már szinte csak az egykori Thrákia területére korlátozódott.1 Méltán állapította meg a következőket egykor Moravcsik Gyula: „Bizáncról a köztudatban ma is élő torzkép egyike azoknak a megrögződött és megcsontosodott előítéleteknek, amelyeket régibb korok egyoldalú és felszínes szemlélete alakított ki és gyökereztetett meg, amilyenek pl. az antik világ önkényesen kiszínezett, idealizált képe, vagy az a tévhit, hogy a mai újgörögség elszlávosodott nép. Gyakran halljuk, hogy Bizánc nem volt más, mint a hanyatló római birodalom elfajult csökevénye, hogy a bizánci művelődés teljesen megmerevedett, nincs benne semmi mozgás, fejlődés és élet, holt formalizmus csupán, s hogy a ’bizánci’ ember legjellemzőbb vonásai a megalázkodás, a csúszó-mászó hízelgés, a csalárdság és a színlelés, amit ’bizantinizmus’-nak szoktak nevezni.”2 A tudományos közgondolkodásban is meglehetősen ellentétes nézetek forognak közkézen arról, ami „Bizánc” világát illeti. Úgy véljük, nem árt újólag feltenni a kérdést: Mit értünk „bizánc” fogalma alatt? Mindazt pedig, amit ez alá a „bizánc” fogalom alá kívánunk helyezni hogyan helyezkedik el a földrajzi térben és a történelmi időben? Melyek azok a belső és külső kritériumok, amelyek segítségével közelebb juthatunk ennek a „bizánc” fogalomnak a meghatározásához. Végső soron arra is választ kell adjunk, hogy mikortól és mennyiben különül el Bizánc világa az antikvitástól - ti. a késai antikvitástól -, és hol vonhatjuk meg a két jelentős történelmi korszak között az időhatárt. Nem kevésbé fontos megválaszolnunk, hogy Bizánc világa mennyiben tekinthető a kései antikvitás szerves folytatásának. Úgy gondoljuk, hogy mindezek a kérdések önkéntelenül megválaszolásra várnak, amikor is „Bizánc” és a sztyeppéi népek kapcsolatát vizsgáljuk. Előadásunk választott célja szempontjából most csupán két megfogalmazást kívánunk felidézni. Az egyik August HEiSENBERG-től, a bizánci művelődés egyik jeles kutatójától származik, ami így hangzik: „Byzanz ist das christlich gewordene Römerreich griechischer Nation.” A másik meghatározás Georg Ostrogorsky-ö: „Römisches Staatswesen, griechische Kultur und christliche Glaube sind die Hauptquellen der byzantinischen Entwicklung,”3 Tudjuk, maga a „bizánci” elnevezés a késői korok megjelölése, azt az európai tudományosság a XVI. század óta használja. 1 Ostrogorsky, G., Perioden der byzantinischen Geschichte. In. Historische Zeitschrift. 1941. 231. - vö. Darkó J., Császárimádó Róma- képromboló Bizánc. 1979. 7. 2 Moravcsik Gy., Bizánc és a magyarság. 1953. 3. 3 Moravcsik Gy., Bevezetés a bizantinológiába. 1966. 8. 637
