Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves

Közvetlen közelünkben zajlik a balkáni konfliktus. A lehető legdurvább módon. Nemzeti hősökké avatnak népirtó, háborús bűnösöket, s ez a legszélesebb, amúgy nem is politizáló lakosság teljes legőszintébb, legteljesebb egyetértésével találkozik. A történészek, közgazdászok, s főként politológusok mindezt a nacionalizmusból, sovinizmusból vezetik le. Holott a néprajzosok szerint ez csak rákent máz, a politikusok nyelvén való megfogalmazása a még mindig élő és ható családi, vérségi, törzsi viszonyoknak. A konflikuts hátterében és elfogadottságában még mindig egyik okként törzsi társadalmi viszonyok és a vérbosszú áll.

1983-ban jelent meg Moszkvában Bromlej J. V. és Kaschuba M. Sz. könyve a jugoszláviai népek házzassági- és a családszervezetéről.27 Ebből világosan kiderül, hogy az akkori jugoszláviai népek körében a törzsi és vérségi viszonyok mennyire erősek, mennyire meghatározzák a mindennapi felfogást és életet, milyen nagy szerepe van és mennyire természetes elintézési módja a nyers erőszak a konfliktusok rendezésének. A vérrokonokat ért sérelem vérrel való mielőbbi lemosása erkölcsi kötelesség. Kár ezt elfeledni. Ha a politika ebbe a rendszerbe illeszti bele a nemzetiségi kérdést (nem beszélve arról, hogy magának a politikusnak is ez a meggyőződése), egy szintre hozza és összemossa a „nemzetség, család” és a modern európai „nemzet” fogalmakat, aligha kell magyarázkodni, különösebb propagandát kifejteni annak érdekében, hogy valaki vagy valamilyen népcsoport iránt felkeltsék a véres erőszakba torkolló gyűlöletet.

De a néprajztudomány tanúságtétele mellé állítsunk oda egy sokat megért magyar, európai műveltségű, világpolgár költőt. Faludy György 1987-ben Dubrovnyikban írott Crna Gora című verségen az első világháborúban részt vett apja fényképei között válogatván mondja:

Az asztalnál három fiatal ember

Iszik velük: vérbosszún nevelt srácok

És bár apám nem sejti, a fényképről Jól látni, hogy helybeli partizánok,

Vad fiúk, kik nadrágzsebből lelőnek Minden osztrák-magyar tisztet;

A hasonló erkölcsiség, mentalitás kísért a magyarországi cigányságnál is. A néprajz, világosan leírja, kimondja, hogy nem faji, hanem társadalmi gyökerű okokról van szó. Mélyen gyökeredző hagyományról, amely önkéntelenül formálja a hétköznapokat.

Tisztában volt-e bárki is, aki afgán, csecsen, őszét földre tette a lábát, hogy ott ősidők óta katonának nevelik a fiúgyermeket, harci szellemben. A már négykézláb mászni tudó gyermeket egy hatalmas szőnyegre teszik és a szőnyeg szélére különböző tárgyakat raknak: kés, kard, puska, balta, pásztorbot, különböző mesterségek szerszámai, mezőgazdasági szerszámok, sakk, hangszer, könyv. Figyeli az egész összegyülekezett família, hogy az ide-oda mászkáló gyermek melyiket választja. A legnagyobb öröm, ha fegyverhez nyúl: katona, hős lesz. Keményen, szigorúan, katonásan nevelik. A gyermekjátékok többnyire küzdősportok, lovagolni tudás, magaslatok megmászása. Nem véletlen, hogy az egykori Szovjetunió birkózói, ökölvívói a Kaukázusból származtak. Az sem, hogy Hérodotosz az amazonokat is e térségből származtatja. Mindemellett a rokoni, családi, nemzetségi összetartás, együttélés, a vérbosszú kötelezettsége is jellemzi a mai napig erkölcsrendjüket, csakúgy, mint a balkáni népekét. Az orosz-csecsen háború, a balkáni

27 Bromlej, J. V. -Kaschuba M. Sz. 1983.

634