Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
zációk természetétől is. A sokpólúság ugyanis nemcsak a világot átfogó nagy civilizációk rendszerére vonatkozik, hanem egy-egy nagy civilizáción belül is megvan. Nyugatot pl. egyenesen jellemzi az identitások sokfélesége. S konfliktus, csoportképződés ennek keretei között is létrejöhet. Elegendő itt a szláv szolidaritásra, pánszlávizmusra vagy az ezt megbontó ortodox és római kereszténységre utalni. A klasszikus, tradicionális értelemben vett magyar néprajznak erről éppen úgy megvan a véleménye, mint a később kialakult társadalomnéprajznak vagy a néprajz etnológia, antropológia, szociológia irányába fordult hazai változatainak. Különös, hogy egy tudományt, amely a felvilágosodás korában éppen azért alakult ki, hogy az egyes népek, népcsoportok kultúrájával, kulturális identitásával foglalkozzék, s amely számos elvet és módszert teremtett azért, hogy ezt minél alaposabban, sokoldalúbban és elfogulatlanabbul vizsgálja senki sem kérdez meg, vesz figyelembe. Ráadásul egy olyan korszakban, amikor a legkülönbözőbb tudományok egyetértenek abban, hogy az új világrendben a korábbinál mind nagyobb szerepet kapnak az általa vizsgált tényezőké A néprajz által vizsgált kérdések a jelenkorban ugyanis nemhogy érdektelenek lennének, hanem nagyon is fontossá válnak. A néprajztól nemhogy idegen lenne ezek tanulmányozása, hanem, mint mondottuk - az egész tudomány e jelenségek kutatására jött létre, alapelvei, módszerei éppen ezek kutatása közben alakultak ki. Folyamatosan hatalmas anyagot és tapasztalatot halmozott fel, s erre, mint biztos alapra épülhet a jelen valóságának kutatása, mélyebb megértése is. Éppen a jó két évszázada halmozódó anyag, s kutatás története bizonyítja azt is, hogy politika nem keres vele kapcsolatot, megkerüli, figyelmen kívül hagyja, sőt mondjuk meg bizonyos szándékosan félreértett vagy nem tudásból félreértelmezett területeit, eredményeit, megnyilatkozásait olcsó nevetség tárgyává teszi (népeiskedés, bögatyázás, álparaszti beszédstílus, alpáriassággal való rokonítás), s göregáboros szintre próbálja degradálni tudományos eredményeit.4 5 4 Amikor erről, mint „általánosan elfogadott” felfogásról beszélek, tudatában vagyok annak, hogy ez így nem igaz. Az új világot, annak berendezkedését, a társadalom és kultúra sorsát sokan egészen másképpen képzelik el. Lásd pl. Fukuyama, F., 2001. nagyhatású elméletét, aki éppen a civilizáció, a kultúra végét vetíti elénk sokkal reménytelenebből, mint pl. Spengler tette. Mi inkább Hantingtonnai értünk egyet, de a hozzá hasonló elveket vallók, sőt ö maga sem él a néprajz nyújtotta lehetőségekkel. 5 Széltében-hosszában használjuk a mindennapok során a néprajz szót csakúgy, mint a néprajz tárgyát is tömörítő hagyományos népi kultúra kifejezést, ám a használók zömének alig van fogalma arról, hogy ezek pontosan mit is jelentenek. Azért is használtam az előző mondatban a szó megjelölést, mert mögötte nincsen meghatározható tartalom fogalmi értelemben; a legtöbb embernek valóban nincs fogalma a néprajz és a hagyományos népi kultúra szavak valóságos értelméről. Csak egy példát a néprajz szó vagy fogalom köztudatban élő értelmezéséről. Sokan, ha tudják is, hogy 'valamiféle tudományról’ van szó, jóformán a 'népművészet kutatásával’ azonosítják: a szép tárgyak, a viseletek, szokások gyűjtésével, kiállításával, ritkábban a 'népzenével' és a 'néptánc kutatásával’ vagy inkább ’művelésével’ (megszólaltatás, előadás, szokások felelevenítése); a 'népmese', a 'ballada', egyéb folklór műfajok már sokkal inkább kiesnek a látókörből. Többnyire csak egy-egy múzeumba, vagy inkább skanzenbe betévedve ébrednek rá arra, hogy a tárgyi világ, a hétköznapok munkaeszközei, használati tárgyai, munkafolyamatai is e tudomány vizsgálati körébe tartoznak. Az pedig, hogy azt a társadalmi közeget, amelyben mindezek létrejöttek és éltek szintén vizsgálja, úgyszólván ismeretlen a közfelfogás számára. S ezt még a nagyhatású és közvéleményt formáló TV-ből sem tudhatja meg senki, hiszen jóformán nem volt példa arra, hogy néprajzkutatót bármely műsor bevont volna olyan kérdések megvitatásába, mint pl. a már említett balkáni, csecsen vagy Közel-keleti konfliktus. Pedig hihetőleg többet tudott volna mondani erről jó néhány néprajzos, mint egy tucatnyi politológus, pszichológus, hírelemző, hogy másokat ne is említsünk. 624
