Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
Voigt Vilmos BESZÁMOLÓ EGY FONTOS KÉZIKÖNYV TERVEZETÉRŐL: A MAGYAR IDENTITÁS JELKÉPEI Több éves kutatás, sőt több éves korábbi tervezés eredményeként a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (Debrecen, 2006. augusztus 21-26) a 28. szimpózium („A magyar identitás jelképei - szemiotikái megközelítés” címmel voltaképpen egy előkészültben levő kézikönyv problémáival foglalkozott. Két kiváló művelődésszociológus, Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor több könyvben foglalkozott „a magyarság jelképeivel”. (Ilyen például a Magyarság -szimbólumok, Budapest, 1999, későbbi, újabb lenyomatban is.) Hoppál Mihály és barátai (Jankovics Marcell és Szemadám György) pedig több kiadásban is közzétettek szimbólum-szótárakat (Jelképtár. Budapest, 1994, későbbi lenyomatokban is), amelyek egyetemes jellegűek voltak, vagyis nem csupán „magyar” jelképeket mutattak be. Természetes volt az a gondolat, hogy e két tevékenységet összekapcsolva készüljön egy lexikonszerű kézikönyv a magyarság jelképeiről. Voigt Vilmos már évekkel ezelőtt a (mai nevén) Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság figyelmébe ajánlotta egy finn kézikönyv (Olli Alho szerk.: Finland. A Cultural Encyclopedia. Helsinki, 1997, némileg változtatott új kiadásban 1999) tanulságait, amely több mint 350 lapon, sok képpel, mintegy 500 címszóban és jó mutatókkal mutatja be a finn kultúrát. Ez a könyv azóta több nyelven és némileg javított kiadásban is megjelent, és 2006-ban finn kollégák egy hasonló, a lapp kultúrát bemutató kézikönyvet is megjelentettek. Mindkét kiadvány a nemzetközi olvasóközönség számára készült, és a finn kulturális és külképviseleti szervek igényeit is messzemenően kielégíti, akik használják is arra, hogy országukat, kultúrájukat a külföld számára is rövid áttekintésben prezentálhassák. Mindezek alapján érthető, hogy 2006-ban az említett szerzők magukra vállalták egy, „A magyar identitás jelképei” című kézikönyv elkészítését. Ezzel kapcsolatban több szerkesztői megbeszélést tartottak. Ennek eredményeit, illetve a kézikönyv problémáit kívánták a debreceni hungarológiai kongresszus résztvevői elé tárni. A szimpóziumot Voigt Vilmos tervezte és vezette, és ennek munkájában Hoppál Mihály is részt vett. Bevezetésként a következő rövid összegezés volt hozzáférhető, Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor megfogalmazásában. (Ez annál tanulságosabb, mivel a szerzőpár más külföldi konferencián vett részt, és személyesen nem tudott Debrecenben megjelenni.) „Minden kultúrának megvan az a jelrendszere, ami az adott kultúrát identifikálja. Ez az identifikáció egyszerre jelenti a más kultúráktól való megkülönböztetést és a saját kultúrával valló (fokozott) azonosulást: a kultúra szimbólumai mindkettőt szolgálják. E jelrendszernek része természetesen a nyelv, de mint egyes kultúrák (például a kelta eredetű európai népek mai kultúrája) esetében láthatjuk, a kultúrát identifikáló, különböző szimbolikus elemekből építkező jelrendszer szélsőséges esetekben még a nyelvet is túlélheti. (Persze a nyelv nélkül ez a jelrendszer sokkal töredékesebb lehet csupán, de éppen az említett népek példáján azt is láthatjuk, ezek akár a nyelv revitalizációjához is vezethetnek.) 597
