Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves
jeles képviselője volt. Korponán levéltárat, múzeumot és könyvtárat alapított, foglalkozott helytörténeti vonatkozású kérdésekkel stb. Régi és mai múzeumok 1902. július 6-án a vármegyeháza három emeleti termében megnyílt Ipolyságon a Honti Múzeum. Képes katalógusát az igazgató, Pongrácz Elemér állította össze. Eszerint a gyűjteményben 80 darab olajfestményt talált a látogató, köztük Kubányi Lajos, Márffy Ödön és Vastagh György alkotásait. Az érem-lista Árpád-, Anjou-, Hunyadi- és Jagellókon érméket tartalmazott. A porcelán-, üveg- és kerámiagyűjteményben voltak körmöci, halicsi, csehországi és bécsi termékek is. A fegyvergyűjtemény török kori harci eszközökből, különböző kardokból, 1848-as puskákból, pisztolyokból állt. A kő- és bronzkori gyűjteményt agyagedények, csonteszközök, urnák, kardok, ruhacsatok alkották. Volt még a gyűjteményben közel száz családi és városi címer, mintegy hatvan okirat, régi kézirat és eredeti dokumentum, mint például a sági konvent 1501-es keltezésű levele, 16. századi ítélő- és címeres nemesi levelek, kinevezések, oklevelek, 1848-as haditudósítások stb. Irodalomtörténeti szempontból értékes dokumentumoknak számítottak azok a levelek, melyek Eötvös Józseftől, Arany Jánostól, Kazinczy Gábortól, Csiky Gergelytől származtak. Hontvármegyei Múzeum Társulat mindössze egy évtizedig fejtett ki érdembeli tevékenységet 1909-ben Pongrácz Elemér körvonalazta a megszűnés okát, megemlítve például a helybeliek részéről tanúsított közönyt, a múzeum saját épületének hiányát, a pénzügyi problémákat stb. A Honti Múzeum így már nem tudott profitálni abból a gazdag anyagból sem, melyet 1910-ben az Ipolysági Gazdasági Kiállítás részére gyűjtöttek össze mások a megyében. Különösen gazdag volt ennek „néprajzi részlege", melynek anyagát maga Györffy István gyűjtötte a Honti Gazdasági Egyesület költségén. Az Elszámolási Jegyzékben Györffy pontosan feltüntette a gyűjtött tárgyak nevét, származási helyét. A jegyzékben 24 olyan honti falu szerepel, ahonnan Györffy valamilyen tárgyat gyűjtött vagy vásárolt. Mintegy 304 tételszám szerepel az összeírásban. Gyűjtőútja során a kutató több fotót is készített, melyek szintén a Néprajzi Múzaum gyűjteményébe kerültek. Csak sajnálhatjuk, hogy a nagy kutatómunka eredményeként szinte semmi sem került a Honti Múzeumba, s a kezdeményezésnek komolyabb folytatása sem lett. 1913-ban ugyan még rendeztek egy kiállítást, melyen a hodrusbányai asszonyok csodálatos csipkéit mutatták be, ám a kiállítással a honti néprajzi muzeológia első korszaka befejeződött. S mindennek talán a mai napig sincs méltó folytatása. Mintha nem mertünk volna tanulni eleget a múltból, nem tudtunk volna élni lehetőségeinkkel. Igaz, a mai Honti Múzeumnak van néprajzi anyaga, de nincs tudatos gyűjtés és következetes tárgyi gyűjteményfejlesztés. Hiányoznak például a szépséges honti csipkék, nincs jelen a pásztorművészet, a szebbnél szebb párták, ködmönök kollekciója, foghíjas a kerámiagyűjtemény stb. Nem készültek fotók a tájainkról elvitt tárgyakról, nem szerezték meg az immár száz éves honti Györffy-fotók reprodukcióit; nincs népzenetár, hiányoznak a Bartók-fonográfról átvett dalok, melyeket a népzenekutató az 1910-es honti kanászhangversenyen rögzített stb. (a témáról lásd részletesebben: Csáky Károly: Néprajzi gyűjtések és a néprajzi muzeológia kezdetei Hont megyében. Gömörország, 2003/1. 40-51.). 581
