Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Keményfi Róbert: Tárkányi birsalmaleves

Székelyné Körösi Ilona

NÉPRAJZI ADATOK EGY KECSKEMÉTI POLGÁR LEVELEIBEN

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy az 1840-es években Nagykőrösön telepedjen le a nyomdaalapítási szándékához befogadó várost kereső Szilády Károly. A nyomda végül a szomszédos mezővárosba, Kecskemétre került, ahol 1841-től 1871-ig, Szilády Károly haláláig működött, az első kecskeméti nyomdász és nyomdatulajdonos irányítása alatt. Tevékenysége alatt e vidéki nyomdából a kutatók által ma is gyakran forgatott tudományos munkák kerültek ki, mint Gyárfás István: A jász-kunok története, Balla Gergely: Nagy-Körösi krónika, Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral I—IV. Szilády Károly nemcsak Kecskemét művelődéstörténetének kiemelkedő személyisége; országos ismertségre és elismertségre tett szert. Ezúttal nemcsak hatalmas nyomdászati életművére szeretnénk felhívni a figyelmet, hanem arra a még feltáratlan kéziratos hagyatékára, amely a néprajzkutatók érdeklődésére is számot tarthat.

Szilády Károly itteni letelepedésekor már komoly szakmai és élettapasztalatokkal rendelkezett. 1795. február 5-én született Szalkszentmártonban, családi hátteréhez a nemesi oklevél és a főként értelmiségiekből álló rokonság is hozzátartozott. Apja és nagyapja egyaránt református lelkész volt, tanulmányaikat mindketten a debreceni református kollégiumban kezdték. A nagyapa a dunántúli Szentgálról telepedett át Szalkszentmártonba, ahol később fia, Péter, évtizedeken át lelkészkedett.1 Károly a családi hagyománynak megfelelően szintén Debrecenben kezdte iskoláit, de nem fejezte be, mivel egy betegség következtében hallása erősen károsodott. Szülei ezért 1810-ben Bécsbe küldték nyomdászatot tanulni. Haykul Antalnál sajátította el a mesterséget, ott, ahol a Magyar Kurir is készült. 1814-15-ben már Pesten szerzett gyakorlatot Trattner János Tamás műhelyében, majd 1816-ban szintén Pesten, Patzkó Ferencnél. 1816-ban családi okokból Debrecenbe került, és ott maradt 1833-ig. 1834-36-ban főként Budán, az Egyetemi Nyomda intézetében dolgozott, és egy pesti nyomda létrehozását tervezte. 1837-1840 között Pápa a következő állomás, ahonnan veszteséggel távozott. Czere Benjamin nádorispáni hites jegyző - egyik unokahúgának férje - segített egyengetni az útját a hivatalok útvesztőiben. Maga József nádor is fogadta alcsúti otthonában, és ajánlotta számára Kecskemétet, az addig szóban forgó Nagykőrös helyett. A kecskeméti nyomdáról szóló privilégiumot. 1841 októberében vehette át.2 A pápai üzleti ügyek intézése közepette, akkor már beteg feleségével és két gyermekével 1841 májusában - 46 éves korában - költözött Kecskemétre.

1 A család fennmaradt iratait a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára őrzi (XIII. 14. A Szilády család iratai 1756-1943.) Részletes ismertetése és a családfa megtalálható a Segédletek II. kötetben: Pintér Ilona: Bács-Kiskun Megyei Levéltár XIII. Családok fondfőcsoport fondjainak repertóriumai. Kecskemét: Bács- Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, 1997. 74-81. p.

2 Az V. Ferdinand király által aláírt, latin nyelvű privilégium a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában található. Lapjainak reprodukcióját közölte: Tóth Sándor-Kriston Szidónia szerk.: Szilády Károly emlékkönyv. Kecskemét: Petőfi Nyomda, 1981.245. p.

563