Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Barta János, ifj.: Településszerkezet, foglalkozás és jövedelmek Zemplén megyében a 18. század végén

teleknyi jövedelem (átszámítva 246 252 forint, az összes jövedelem 40,1%-a). A különféle haszonvételek együttesen 159 450 frt-ot (6643 3Л telek, 25,96%), a földesúri saját gazdálkodás 95 721 frt-ot (3888 3/8 telek, 15,59%), a szőlőbirtokok 90 345 frt-ot (3764 3/8 telek, 14,71%) jövedelmeztek. A bevételek egy részének természetesen alig lehetett köze a helyi lakosság jövedelmeihez (ilyen a haszonvételek közül a vám, a rév vagy a vásártartás haszna), másokat viszont a birtokosok elsősorban a helybelieknek nyújtott szolgáltatások alapján élveztek (mészárszék, korcsmáltatás, malom). A birtokosok halászatból és erdőből származó jövedelme viszont utal a lakosok valószínű hasonló - halászati és erdő-élési - tevékenységére, ami fontos megélhetési kiegészítés lehetett. Még inkább érvényes ez a szőlőművelésre, ami a Hegyalja lakosainak (a parasztgazdákat is beleértve) nemcsak rendszeres jövedelmet biztosított, hanem - amint ezt a bodrogkeresztúriak vallomása tanúsítja - önérzetüket is növelte. A paraszti járadékok kategóriáiban feltüntetett jövedelmek a jobbágytelkekről és a zsellérhelyekről származtak, így bizonyára a gazdák jövedelmével álltak arányban, míg a sajátkezelésű (az összeírásban curiá-nak nevezett) jövedelem a földesúri majorságok meglétét tanúsította, ami persze inkább volt teher a robotosoknak, mint előny. A szántók nagyságát és megoszlását а II. József-féle birtokösszeírás adataiból ismerhetjük meg.13

A3, sz. táblázat világosan mutatja a földrajzi környezetnek (és a földművelés rivális ágazatának, a szőlőművelésnek) a hatását a megye agrárviszonyaira. Az Alföld peremén fekvő szerencsi kerület a feltüntetett kategóriák többségében egyaránt az élre került. Itt találták a legnagyobb kiterjedésű szántóföldet, itt hasították ki ebből a legtöbbet saját művelésükre a birtokosok, de - bár a paraszti szántó abszolút nagysága elmaradt a leghegyesebb két kerület adatai mögött - átlagban (elméletileg) itt jutott a legnagyobb gazdaság az egyes parasztgazdáknak is. A földművelés szempontjából az ellenkező végletet a tokaji és a pataki kerületek mutatták, minimális szántójukkal, bár a tokaji kerület egy településre jutó tekintélyesebb szántó mennyisége azt is mutatja, hogy itt nemcsak a szőlőművelés visszafogó hatásáról, hanem a csekély településszámról is szó volt. A szántóföldi művelés adatainak eltérései azonban csak egyoldalúan tudják illusztrálni azt, hogy egyes jövedelmek mennyire nem arányosan oszlottak meg az egyes tájegységek között. A nagyobb hasznot biztosító jövedelemfajták megoszlását a megye kerületei között a 4. sz. táblázat mutatja be.14

13 Értékelését ld. Barta János: Nemesi birtokok és jövedelmek Zemplén megyében а XVIII. század végén. In: Mágnások, birtokosok, címerlevelesek. Rendi társadalom - polgári társadalom. Szerk.: Odor Imre, Pálmány Béla, Takács Péter. Debrecen, 1997. 181-200.

14 Az 1800-i összeírás a szőlőből származó jövedelmeket három eltérő kategóriában sorolta fel. E kategóriák közül a „szabad” szőlőt a szántóföldi majorsághoz hasonlíthatjuk, amelyen birtokosa maga gazdálkodott, s a szőlő - mint feudális tulajdona - után nem tartozott dézsmát adni sem az illető helység promontóriuma földesurának, sem az egyháznak. A „dézsmás” szőlő eredetileg minden bizonnyal jobbágyi szőlőt jelentett, amely után használója az eredeti birtokosnak ellenszolgáltatással (járadékkal) tartozott. A szőlők szabad adásvétele során azonban a birtokhoz kapcsolódó függés elenyészett, a „dézsmás” szőlő birtoklása már a 17. században valamiféle örökbérlet-szerű viszonnyá vált, amely jogilag egyenrangú személyek között is létrejöhetett. Ezért lehetett a 18. században számos nemesnek is „dézsmás” szőlője. Az összeírás során egyébként a szabad szőlő esetében 12 frt, dézsmás szőlőnél 16 frt szakmány munkabér ráfordítással megművelhető terület után számoltak egy sessio jövedelmet. A hegyvám az allodiális szőlők után járó jövedelmet jelentette. A szőlőből származó jövedelmek közel egyharmadát kitevő kategória elsősorban a nagybirtokosok bevételi forrásai között szerepelt, meglehetősen koncentrált módon.

48