Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Dokumentumok a Jászkun kerület népének temetkezési szokásairól
az utolsó útra, s ezt a hozzátartozókkal, szomszédokkal tudatták. Volt, aki a végrendeletében tett kikötéseket a halotti ruhájáról. 1756-ban Jászkiséren Kűri Andrásné21 - midőn a rokonok kérték, hogy tegyen testamentumot - „ki szedetvén ... maga halálára való ruháját meg mutatta a tanúknak.” Mondta a tanú: „ nincs kötő hozzája”. Mire Kűriné azt válaszolta, „meg holt öcsémnél van”. Szintén Jászkiséren történt az a tanúkihallgatás, amelyben egy főkötő tulajdonjogát kutatták.22 A megkérdezett 52 éves tanú elmondta, hogy a kérdéses fehér fátyollal ellátott fejre valót neki Vattai Mária kínálta, mondván: „jó lesz kigyelmednek halálára”. Félegyházán 1792-ben Török Gáspár redemptus özvegyének végrendeletében olvasható, hogy „Panna lányomnak hagyom jobbik szoknyámat, és az eő könnyű szoknyájában temettessem el, és ha a lepedő temetésemre nem lesz szükséges az is övé legyen”.23 Közvetett adatokból tudjuk, hogyan öltözködtek azok, akik jelenlétükkel megtisztelték a temetést. Jászkiséren 1778-ban24 egy lopási esethez kapcsolódva találunk utalást temetésen megjelent nő öltözetére. A kihallgatott tanú arról számolt be, hogy Fűtő Pálné temetésén Kun Sára fején „tapasztalt igen szép fényes csipkéjű fékötőt, mint hogy keményített kendő is volt a fején hátra kötve.” Egy másik tanú a díszes főkötőt a Kun Sára fején az édes anyja temetésén látta. A harmadik tanú arra emlékezett, hogy Sára a Fűtő Pálné temetésén a kikérésen is a nevezett főkötőben volt. A megfigyelt főkötőről elmondták, hogy „igen ragyogó arany csipkés fékötő volt, a fehir keszkenyő majd egy ujjnyira hátra lévén kötve meg sem láccott a fátyola a fékötőnek csak az arany csipkéje.” Ismét mások a temetésen viselt főkötőt vasárnap a templomban látták a Sára fején. Kun Sára főkötője tehát kétségtelenül az ünnepi viseletének volt a tartozéka. Következésképpen Sára a temetésen ünnepi viseletben jelent meg, bizonyára azért, mert az illem a helyi szokás úgy kívánta. A helyi szokásrendbe tartozott a temetést követő torozás és a temetésen közreműködők, valamint a szegények étellel való kínálása. A Jászkun Kerületben olyan nagymértékű torozásokat is tartottak, hogy a költekezés megakadályozására a közgyűlés tiltó rendelkezést hozott. 1800. december 28-án kihirdették: „Mindennémű Dobzódások, rendetlen vendégeskedések Halotti torok ... tartása újra keményen tiltatnak.”25 A temetkezések kiadásai között szinte kivétel nélkül megtalálhatók az ételféleségekért fizetett összegek. 1764-ben a már említett jászberényi Száraz András temetésére vettek: rizskását, ludat, „székhúst”, borsot, sört, pálinkát, bort, tejet, ecetet, almát, tojást, tyúkot és káposztát. Szabadszálláson özvegy Huszár Pálné26 1801-ben tartott halotti torára vettek: 24 font húst, szalonnát, sót, borsot, tojást, kenyeret és kását. Egy évvel korábban a Pap József temetésekor a torhoz elszámolt a gyám 2 kenyeret, 2 icce kását, 1 font sót, 2 font hájat, borsot és 15 font húst. Félegyházán a testvivők pálinkát kaptak, és a szegények etetése is rendszeres volt a halottas háznál.27 Szombati András végrendeletében28 2 ökröt hagyományozott arra a 21 SZML Jászkisér, Rsz. 74. Inquisitiones et alia senatorum 1722-1763. pag. 576. 22 SZML Jászkisér iratai, Rsz. 75. Acta inquisitionalia 1763-85. / 1775. márc. 30. 23 BKML Kf. It. Arc. 16. Caps. 2. Fase. 1. N. 34./1795. 24 SZML Jászkisér iratai, Rsz. 75. 293-294. p. 25 SZML Jászberény lt. Publikációk 1797-1816. 26 BKML Szabadszállás gyámi iratok, 1801. 27 BKML Kf. It. Arc. 16. Caps. 2. Fase. 1. N 37. /1795. 28 BKMLKf.lt. N 18. Caps. 1. Fase. 2. N 5./1766. 459
