Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Dénes Zoltán: Voltak-e protestáns románok?
Dénes Zoltán VOLTAK-E PROTESTÁNS ROMÁNOK? A címben szereplő kérdés felvetése a legutóbbi időkig a vallási műveltség kétségbeejtő hiányát feltételezte. Hazai szakembereknek találkozniuk kellett azokkal az erdélyi, partiumi kutatókkal, akiknek viszont természetes tény a protestáns román kultúra megjelenése a X VI-XVII. században. A XIX: század nyolcvanas éveitől a XX. század negyvenes évek közepéig született publikációk alapul szolgálhatnak a kérdés tisztázására, a kutatás további folytatására. Tanulmányomban az általam fellelt adatokat, forrásokat ismertetem. Az erdélyi román reformáció előtti egyházszervezeti viszonyairól nehéz teljes képet alkotni. Az eltűnt források részletei nehezen találhatók. Még nehezebb a hiteles tények rekonstruálása. Az biztos, hogy bevándorlásuk idején a keleti egyház görög szertartású hívei voltak.. Egyházi nyelvük pedig a pópák némelyike által érthetetlen ó-egyházi szláv volt. Az első igazolhatóan kinevezett gyulafehérvári román püspököt, János szilvási apátot 1558-ban nevezte ki Bátori Zsigmond. A XV. századtól ismerünk néhány a vajdaságokból és Galíciából beszivárgott álpüspököt (Kaffai János, Makarie, Marku), akik minden hivatalos megerősítés nélkül titokban végezték teendőiket. Gyakran kerültek összeütközésbe a hatóságokkal. Az első erdélyi román püspökség, melynek létet biztosítani lehet a szolnokdobokai révi, amely aromán vajdáknak 1475-1560 között hűbérbirtokul átengedett Csicsó várához tartozott. A XV. század előtt hivatalosan kinevezett román püspökök nem voltak. A pópák a konstantinápolyi illetve a havaselvei metropolitákhoz tartoztak. A középkor utolsó századaiban Erdélybe átvándorolt románok részesei lehettek az ott kibontakozó sokszínű vallási és kulturális életnek. Kultúrtörténeti tény, hogy a románság nemzeti öntudatának kialakulását a magyarországi, illetve a magyar közvetítésü nyugati tényezők határozták meg. A török terjeszkedés elől a XVI. századtól kezdve már csak az erdélyi fejedelemség nyújtott biztonság adta meg a szellemi, vallási kibontakozás lehetőségét. A kor lelki életébe kell beleélni magunkat, hogy megértsük, miért tettek annyi megújuló kísérletet a lutheránusok, reformátusok, katolikusok a románokkal való közösség kialakítására. A kezdő lépéseket a szebeni szászok tették. Ott nyomtatták az első román nyelvű kátét 1544-ben, amely egyben a román nyelvű könyvnyomtatás hajnala. A szebeni Coresi nyomdában kiadott román nyelvű könyvek öntudatlanul is a román irodalmi nyelv megteremtésének úttörőivé válnak. Aránylag csekélynek mondható a szászok vallási propagandája, az adminisztratív kereteiben is jól szervezett kálvinista magyar hittérítéshez viszonyítva. Hatását az 1564-i tordai országgyűlés után kezdte kifejteni. Két évvel később a szebeni országgyűlés a következő végzést hozta: .. Az Isten igéje szabadon hirdettessék, kiváltképpen az oláhok között, kiknek pásztorai vakok lévén, vakokat vezetnek és eképen magokat, mind a szegény községet veszedelembe vitték. Azokhoz, kik az igazságnak engedni nem akarnak, ő felsége parancsolja, hogy György püspökkel, superintendenssel a bibliából megvetélkedjenek és az igazságnak értelmeire menjenek. Kik ha úgy is a megértett igazságnak helyt nem adának, eltávoztassanak vagy oláh püspökök, vagy papok, vagy kalugerek legyenek és mindenek csak az egy választott püspökhöz, György superintendenshez és az ő tőle választott papokhoz hallgassanak.” Az 1557-i országgyűlés később a debreceni zsinat szintén úgy döntött, hogy a románok ma451
