Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Lukács László: Az adventi koszorú elterjedésének történetéhez
idézek: a XIX. század végén és a XX. század elején olyan új elemeket vontak be a kultikus térbe, mint a karácsonyfa és az adventi koszorú, annak ellenére, hogy ezeket korábban pogány eredetűnek tartották. Időközben a legtöbb templom tere a karácsonyi időszakban gyertyaerdőhöz hasonlít, az esetleg előforduló betlehemi jászol a háttérbe került, az adventi koszorúk templomi áldást kapnak.”28 Ide kapcsolható Leopold Schmidt megállapítása: „Néhol ma az is gyakorlat, hogy az adventi koszorúkat megáldják, egyházilag megszentelik. Ez azért különösen figyelemre méltó, mert a karácsonyfa, amely mintegy másfél évszázada hasonló módon honosodott meg, de az egyházi rítushoz soha nem kerülhetett ilyen közel. Valószínűleg az adventi koszorúra jellemző gyertyahasználat részes ebben, mivel a gyertyaszentelés az egyházban már régóta szokásos, és megfelel a saját maga által kifejlesztett szimbólumrendszernek.”29 Nem említette az adventi koszorút a Magyar Néprajzi Lexikon, amelynek első kötete 1977-ben jelent meg, s advent címszavában lett volna a helye. Lexikonaink közül a Magyar Nagylexikonban, 1993-ban már szerepel: „Az adventi koszorú az évkör során elfogyó, majd újra növekvő fényt jelképezi.”30 A Magyar Katolikus Lexikon advent címszavában Bartha Elek írt az adventi koszorúról, Bausinger professzor tanulmányára alapozva, de ebből még nem derül ki, hogy a tárgy és a hozzá kapcsolódó rítus Magyarországon is elterjedt.31 Néprajzi kézikönyveink közül elsőként a Magyar Néprajz VII. kötetében, 1990-ben említette Tátrai Zsuzsanna: „Az adventi koszorú a ma népszerűsödő karácsonyi szimbólumok közé sorolható. A feltehetően német eredetű szokás Ausztriában a két világháború között kezdett terjedni. A fővárosi virágüzletek hazánkban, számtalan változatban, színes gyertyákkal és szalagokkal készítik, népszerűsítik.”32 A Magyar Nagylexikon az adventi koszorú kapcsán utal a november-decemberi nyolcnapos zsidó örömünnepre, a hanukára, amelynek első estéjén napnyugta után egy lángot gyújtanak meg a nyolcágú gyertyatartón, a menórán. Azután minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a szolgagyertyával (samesz)?* Adventi koszorúval magam először középiskolás koromban, 1967-ben találkoztam Kápolnásnyéken (Fejér m.). Ekkor került ide Ráckevéról Milcsinszky Alajos plébános, aki a templomban a bal oldali mellékoltáron elhelyezett egy zöld fenyőkoszorút négy gyertyával. Advent negyedik vasárnapján a gyertyagyújtás különösen ünnepélyes volt. Erre az alkalomra Milcsinszky Alajos egy akkor divatos sláger dallamára vallásos szöveget írt, amit a lánykórus az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtása közben énekelt, gitárkíséretemmel. A következő években a hódmezővásárhelyi egyetemi ezredben, a Debreceni Egyetemen, sőt debreceni albérletünkben sem találkoztam adventi koszorúval. 1978 adventját Herder-ösztöndíjasként Bécsben töltöttem, ahol a templomokban, az egyetemen, a virágüzletekben, a kirakatokban, az Osztrák Televízió (ORF) műsoraiban bőségesen találkozhattam vele. Ráadásul a Bécsi Egyetem Néprajzi Intézetében Richard Wolfram professzor előadásait hallgattuk a német nyelvterület jeles napi szokásairól, aki az Osztrák Néprajzi Atlasz adventi koszorú és karácsonyfa térképlapjainak szerkesztője, az ide vonatkozó kommentárok szerzője volt. így 1979 őszén az adventi koszorú ismeretével alaposan felvértezve térhettem haza Székesfehérvárra, ahol erre hamarosan szükségem is lett. Székesfehérváron 1980 decemberében a Fő utcai Opera illatszer- és ajándékbolt kirakatában dekorációként négy szál gyertyával díszített zöld koszorúkat fedeztem fel. Megkérdeztem a munkában lévő kirakatrendezőt: mit tud róluk? Elmondta, hogy ezek a koszorúk valami módon a karácsonyhoz kapcsolódnak, Magyarországra a Német 441
