Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Korkes Zsuzsa: Ajándékozási szokások változása a Galga menti lakodalomban
A keresztapák fizettek a zsebkendőért. Volt, hogy egyformán tettek, de előfordult, hogy az egyik többet tett, mint a másik. Túrán a menyasszony beköszöntése után a násznagy és a menyasszony kezet fogtak, aki egy kendőt csúsztatott a násznagy kezébe, csekély pénzt kapott érte viszonzásul. Kendőt kaptak még a nyoszolyók és a katulás lányok is. A papnak és a harangozónak a druzsba régen fakulacsban vitte a bort, az üveg nyakára kerek kalácsot húztak. Újabban tortát küldenek.16 Kartalon a vőlegény apja, fiútestvére kapott egy zsebkendőt, jövendő anyós egy fejrevaló kendőt. A papnak a keresztmama fehér síingeit kendőbe kötött fonott kalácsot, a keresztapa „csatossal” bort vitt. Az egyházi esketést a násznagy fizette. Aszódon a vőfély mellére rózsás szalagot tűztek, a botra keskenyebb szalagot és kivarrott zsebkendőt kötöttek. Esküvő napján a kalapjához 3 szál rozmaringot tűztek, amelyekre pici piros masnikat kötöztek. A papnak egy szőttes vagy kivarrott törölközőt, egy kalácsot meg egy liter bort adott a menyasszony. Bagón mindkét vőfély-hívogatás előtt elment a lányos házhoz, ahol feldíszítette őket a menyasszony. Mellükre hosszú színes szalagokkal, pántlikákkal díszített bokrétát tűzött, a botra egy slingelt zsebkendőt és szalagokat kötött. A 80-as években már csak fehér szalagok voltak a bokréta mellett, a botra pedig bolti zsebkendőt vagy pici színes virágokkal hímzett fehér anyagot kötöttek színes szalagokkal. A násznagy tisztsége jeléül régebben kalászos bokrétát kapott, amely dúsabb volt, mint a többi vendégé, később pedig kis szalagokkal díszített viaszbokrétát. A menyasszony keresztapjának menyasszony búcsúztatás után adta át a slingelt zsebkendőt, a vőlegény násznagyának pedig menyasszonytánc után, megköszönve nekik eddigi fáradozásukat, jóságukat. A násznagyok pénzt adtak a zsebkendőért a menyasszonynak. A papnak és a községházára is mindkét háztól vittek ajándékot. Korábban egy kulacs bort és egy kerek kalácsot adtak, mely utóbbit egy hímzett zsebkendővel takart le a keresztmama és a hóna alatt vitt. A 80-as években tortákat ajándékoztak és már a kántornak, valamint a harangozónak is vittek süteményt. Hévízgyörkön a vőfély botjára hímzett zsebkendőt, rózsás szalagot és rozmaringot kötöttek, vagy sima fehér bolti zsebkendőt, valamint kék és rózsaszín selyem szalagot. Összegzésül elmondható, hogy végigtekintve kb. az 1940-es évektől napjainkig terjedő időszakot, és bár nem volt mód e szűk keretek között minden község hagyományait és a változásokat végigkísérni, a tendencia mégis jól nyomon követhető. Míg a kezdeti időszakban elsősorban ételféleségekkel járultak hozzá a lakodalom költségeihez és minimális volt a tárgyi-és pénzbeli adományok száma, addig ez az arány a 60-as évektől fokozatosan megfordul. Ez fokozottan érvényes azokra az esküvőkre, amelyeket már nem háznál, sátorban tartanak, hanem kultúrházban vagy vendéglőben. Ebben az esetben az étel-hozzájárulás legfeljebb egy-két tortára szorítkozik és egyre nagyobb összegű ajándékot vagy pénzt adnak a fiataloknak. Napjainkban is még sokan ragaszkodnak a több száz fős sátoros lagzihoz, azonban új jelenségként figyelhető meg, hogy mind több fiatal utasítja el az eljegyzést, a nagy lakodalmat, mert ahogy egy fiatal hévízgyörki asszony fogalmazott „az nem a fiatalokról szól, az magamutogatás, azt mindenki tartozásnak veszi és nem ajándékozásnak” és egyre minimálisabbra szorítják le a meghívandók számát. 16 Schram Ferenc i. m. 113. 427
