Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Silling István: Brojanica, az új pravoszláv olvasó
Silling István BROJANICA, AZ ÚJ PRAVOSZLÁV OLVASÓ A vallásos emberek körében ismert a rózsafuzér, azaz az olvasó fogalma. Valójában egy imádkozási módot, s az imádkozás közben alkalmazott tárgyat jelent. A római katolikus olvasó öt tizede, azaz a bevezető 5, majd az ötször tíz szemet elválasztó négy szem helyett az új, egyre terjedő, a délszláv Szerbia minden területén feltűnően jelen van napjainkban a brojanice, ez 33, fekete gyapjúszálból kötött csomóból álló füzér, amelyet a csukló fölött viselnek az emberek, s állandóan a karjukon van, tehát nemcsak imádkozáskor veszik kézbe. Sőt inkább csak akkor vetik le, hogy a csomóit számolhassák. Megnevezése csak többes számban történik: brojanice, de ez a szerb nyelvben is létező nyelvi sajátosság (plurale tantum). A megnevezés azonban a vajdasági magyarok körében egyes számúvá lett: brojanica. Összefüggő füzérről van szó, közbülső, kissé távolabb álló szemek nincsenek rajta. Ez a brojanica mintegy tíz éve indult nemzethódító útjára a pravoszláv szerbek körében. Hogy melyik kezükre húzzák, arról eltérőek a vélemények. A csomófúzért, vagyis az olvasót egy rézszínű, lapos kereszt köti össze, amelynek egyik oldalán kis, madonna-mellszobrot ábrázoló nyomott, préselt dombormű, míg a másik oldalon egy felirat cirill betűkkel: OSTROG. Ez a felirat már jelzi, hogy honnan származik az olvasó, azaz, hogy az újonnan kedveltté vált dél-szerbiai Ostrog település Szent Vaszilije kegyhelyéről való. De használatban vannak másutt készített olvasók is, pl. még Jeruzsálemből is hoztak már nyugat-bácskai magyar városokban élő embereknek ilyen olvasót. Az olvasó minden csomójába hét keresztet kötnek, azaz hét kisebb összetett kötésből áll össze egy csomó. „Azért hétből, mert még a hatot is ki tudja nyitni a gonosz (necsasztivi), de ereje a hetes számnál már megtörik” (N. N. 65 éves asszony, Zlatar, Szerbia). „Egy pásztor őrizte a juhait, és imádkozott egy egyszerűbb brojanicával. De soha nem tudta megszámlálni imái számát, mert a gonosz mindig összezavarta. Ezért olyan olvasót készített, amelynek csomói hét keresztkötésből állnak, s ezt már nem tudta a gonosz kikötni, az imádkozása is eredményes lett” (S. M. 24 éves magyarkanizsai pravoszláv vallású diák). A brojanicát nem szükséges a templomban megszenteltetni, mert „azt Te az imádságoddal szenteled meg, amikor imádkozásra használod” - vallja. Az imát Jézus imájának nevezik, s a brojanicával való imádkozás bármikor, bárhol történhet, minden imát helyettesíthet, és a csomók számolása a gondolatok elkalandozásának határt szab. Az egyházi kánon szerint már maga a tény, hogy Krisztus nevével illetik, megszenteltté teszi az imát. A szerbek legszentebb helyén, a görögországi Athos-félsziget Szent Hegyén (Sveta Gora) a szerb ortodox Hilandar kolostorban is foglalkoznak a brojanica viselésének szabályaival, az imádkozás módjaival, körülményeivel. Külön nyomtatott utasítást is kapnak a használatról azok, akik ott, a kolostorban vásárolnak brojanicát. Korábban az a hír járta, hogy csak az ajándékba kapott brojanicát ajánlatos viselni, de ezt ma már sokan tévhitnek, babonának tartják. Talán ezért is lehet minden kegyhelyen, vásárban, búcsúban, bazárban garmadával kapni, s nemcsak feketét, hanem más színűt, sőt tarkát is. Délkelet-Szerbiában sújtásból köti egy asszony, s a szalagot Szabadkáról szállítják neki, az észak-vajdasági városba pedig Magyarországról hozzák. A brojanica 417
