Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Sz. Tóth Judit: Locs Monostor, Pócsmegyer… Falucsúfolók és cserkészek falujáró portyázása Pest megyében
A kókai lencsét, azaz hogy Kókán kétszer ették meg a lencsét, a mesekatalógus is ehhez a településhez köti. A pásztornak lencsét vitt a felesége. Megette ebédre, s miután átment az anyagcserén, s az eső kimosta, újra felszedték. A kókai lencse messze a legismertebb falucsúfoló, minden környező faluban feljegyezték.11 A legtöbbször csúfolt, kifigurázott falu a gyűjtés alapján Dány. Mondták rájuk, hogy ürgések (megették az ürgét), dinnyések (Isaszegen át hordták Pestre), lugzosok (kimosták a lepényt), hogy mezítlábasok (a hó elolvadtával már mezítláb jártak), hogy csekesek (a legények bikacsökkel jártak). A dány iák szerettek a kocsi oldalára, vagy a saroglyára ülni. Ezért ha például egy valkói odaült, figyelmezették: Ne’íí'ma’oda, ne légyé dányi! A csúfolódásban Valkó járt legelöl, ott tudták a legtöbb csúfolót. Kifigurázták Dányt, Kókát, de leginkább Vácszentlászlóval évődtek. Szentlászlai puhancsok szeretyik a mákot Mák közé tökmagot, attú szarnak vastagot. A szentlászlaiak viszont a valkói népet pipamatyóknak hívták a sok pipázó ember miatt. Aztán így: Puszta Valkó, szent Szentlászló — mert Valkónak sokáig nem volt önálló egyháza. Füstös Valkó, sült Szentlászlól - Valkón szénégetők, cigányok, barna bőrű lányok laktak. Emellett a gyűjtők megjegyzik, hogy a sok ugratás erős kapcsolatot jelez. A két falu népessége egymással házasodott; Valkóról a szentlászlói malomba jártak át. Felismerték a cserkészek, hogy a falubosszantók hátterében mindig a települések valamilyen összetartozása, gazdasági, társadalmi kapcsolata áll. Mogyoródon versbe szedték az apró termetű fótiakra mondott trubicsok, sztrubicsok jelző Jelentését”. Fóti sztrubicsok ellopták a papucsot Vettek érte szekeret, befogták az egeret. Tápiószelén több környékbeli település lakóiról mondtak jellemzőnek tartott summás véleményt, vagy bosszantót. Ha györgyeire haragudtak, ezt mondták neki: menj a piactérre napraforgót törni! - a lustaságukra utalva. Más falukról egy-egy falucsúfoló történetet, rátótiádát foglaltak össze egy-egy mondatban. A farmosiak körülfogták a harangot, hogy a hang ne menjen ki a toronyból - irigyeknek tartották őket. Abonyban egyszer a gólyák elé harangoztak, mert azt hitték, búcsúsok. Tápiószentmártonban a marhát felhúzták a toronyba legelni. — E más falusiak együgyűségét kiemelő történetek jól ismert vándormotívumok.12 Az epikus maggal rendelkező falucsúfolók mellett megtalálhatók a gyűjtésekben az ún. falusorolók, amelyekben - akár rímbe szedve - a szomszédos, vagy egymáshoz közeli falvakat sorolják fel egyetlen jelzővel, vagy más, jelző-funkciójú szóval. Tolvaj kesziek, részeges letkésiek, gyújtogató szalkaiak. Vác környéki településekre (Váchartyán, Kisnémedi, Püspökszilágy) vonatkozik a következő: Karórágó, kenyértelen hartyániak, ürgés kisnémediek, paprikás szilágyiak. Vácszentlászlón ezt mondták, egy szóval utalva a korábban leírt falucsúfolóra (kókai lencse): 11 MNK 1306x1. A történet elterjedésében nagy szerepe volt annak, hogy irodalmi változata megjelent Jókai és Mikszáth tollából. Magyar népmesekatalógus 6. Összeáll. Kovács Ágnes és Benedek Katalin. Bp. 1990. 149. 12 A MNK 1210x1 típusként nyilván tartott történettel kapcsolatban a Magyar népmesekatalógus 6. kötete Pest megyéből csak Tinnyére vonatkozó csúfnevet közöl: bika/ujtó tinnyeiek. Bp. 1990. 50. 389
