Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykörösön
fias és mélabús verseket is írt, de inkább csak önmagának. A 48-as eszme mellett végig kitartott, Görgeit árulónak tartotta. 1872-ben levelet írt Kossuth Lajosnak Torinóba, segítséget kérvén a kormányzótól, ajánlja őt Vidáts Jánosnak a Honvéd Menház felügyelői állására. Emellett oltott rózsáiból is küldött tíz csemetét Kossuthnak, aki azt nagy örömmel és köszönettel fogadta. Kossuth 1873. január 17-én kelt levelében válaszolt Szathmárynak. Kifejezte iránta érzett nagyrabecsülését, és a kért ajánlást szívesen megtette, bár nem biztatta, mivel a Menház igen csekély anyagi alappal bírt. Kossuth így írt levelében: „Vitézlő Bajtárs Uram!... óhajtanék Önnek szolgálatára lehetni különösen azért, mert én Önt levelének olvasása óta, mellyel becses küldeményét kisérte oly embernek ismertem fel, ki iránt lehetetlen a legnagyobb tisztelettel, s nagyrabecsüléssel nem viseltetnem.”22 Ezt a Kossuth-levelet a többi 48-as emlékkel együtt Szathmáry István fia, László örökölte, tőle meg Imre fia. Szathmáry László mint esztergályos segéd került Nagykőrösre, és ott is maradt. 1885-től önálló iparos mesterként dolgozott, emellett tajtékpipák és szipkák készítését és javítását is vállalta.23 Fia, Szathmáry Imre édesapja műhelyében tanulta az esztergályos ipart, és az 1930-as években ezüstkoszorús mesterként dolgozott Arany János utcai műhelyében. A világháborút végigharcolta, a 20-as években vitézi címet is kapott a Károly-csapatkereszt mellé. Nevét a pipakészítés tette híressé. Esztergályos üzemében („pipagyárában”) külföldre is gyártotta a vadkörte- és diófából készített csibukokat, szipkákat. Pipái kelendőek voltak, sokan vásárolták. 1945 után az államosított üzemében mint művezető dolgozott tovább. Lakásában, az ebédlő falán egy Kossuth-kép volt, alján babérkoszorúval és pálmaággal. Ezt a nagyapjától örökölte, a többi Kossuth-emlékkel együtt. Ezek: a már említett, 1873-ban írt levél Torinóból, egy kéziratos naplóból megmaradt két lap, és egy bunkós végű bot, amellyel az öreg Szathmáry 1849-ben rohamra vezényelte századát a váci Gombás patak hídjánál. Szathmáry Imre nyugdíjazása után az Arany János Múzeumnak adományozta régi műhelye szerszámait, öreg esztergapadját. És még egy becses emléket, egy gyászszalagot Kossuth Lajos arcképével, amelyet apja viselt a „turini remete” temetésén (1. kép). Ez az értékes ereklye állít emléket Szathmáry István 48-as honvédtisztnek. I. kép. Gyászszalag Kossuth Lajos arcképével. Kossuth temetésén viselték, 1894. NAJMTT. 69.4.1. 22 NAJMTD 70.250.1. 23 Tőle tanulta a pipakészítés mesterségét Szabó Balázs is, aki 1930-ban önállósította magát, és saját üzemet alapított. Unokája, III. Szabó Balázs ma is működteti a „pipagyárat” a Kecskeméti úton. 321