Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykörösön
Mészáros László KOSSUTH LAJOS EMLÉKE NAGYKŐRÖSÖN Nagykőrösnek a közismert és jól feldolgozott Arany-kultuszon kívül van egy másik hagyománya is, amely a magyar történelem egyik legnagyobb alakjához, Kossuth Lajoshoz fűződik. A nagykőrösi Kossuth-hagyományok, a személyét övező kultikus tisztelet, és az ő szellemi és tárgyi emlékezete e tanulmány tárgya. Kossuth nagykőrösi kultusza 1848-ra nyúlik vissza. Arra az időre, amikor a szabadságharc vezére toborzókörutat tartott az Alföldön, és fegyverbe hívta a polgárokat a haza védelmére. Kossuth 1848. szeptember 25-i beszédének hatására sokan ragadtak fegyvert Nagykőrösön is. Kossuth valószínűleg tudatosan a „három városban” kezdte toborzóútját, ugyanis e városok 1848. szeptember 17-én közös memorandumban fordultak a képviselőházhoz és a kormányhoz. Ebben a végveszélybe jutott haza megmentésére felajánlották „vagyonukat és vérüket”, ahogy fogalmaztak: „készek vagyunk a legnagyobb áldozatra”.1 A toborzókörútra Tanárky Gedeon, Nagykőrös országgyűlési képviselője is elkísérte Kossuthot, és szeptember 26-án így tájékoztatta a képviselőházat: „Ő díszes fegyveres kíséretében megjelent ott a magyarság sarkkövénél, s mindenütt azon városokban lelkesedéssel, sőt mondhatnám, csaknem fanatismussal találkozott a nép között. A nemzet nevében rendelkezett, a nemzet nevében egész eréllyel parancsolta a felkelést, és a nép mindenütt lelkesedéssel fogadá parancsait.”2 A körösi fogadtatásról Kossuth beszámolt feleségéhez írt levelében: „E perczben érkeztem Kőrösre. Itt a nép mondhatlan lelkesedéssel - illuminatioval fogadott. Ahol kell, lelkesítek - ahol kell, parancsolok.”3 A népfelkelés sikeréről tanúskodik Gubodi Sándor nagykőrösi biztos szeptember 27-i jelentése: „Nagykőrös városából a tegnapi és mai napon a Duna balpartjára, Szalk Szent Márton vidékére 1082 embert a felkelők táborába szállítottam, s folyvást minden fegyverfogható embert szállíttatni fogok;...”4 Kossuth október 14-én kelt levelében köszönetét fejezte ki Nagykőrös város polgárainak: „Önök azon hív polgárai közé tartoznak a hazának, kik megérték a szabadság szózatát, és védelmére sietve, bátor lélekkel felkeltek. Fogadják méltányló elismerésünket, és köszönetünket, mellyet Önöknek a haza nevében jelentünk ki. ...És a haza számít Önökre, hogy amit vitézül megkezdték, azt, ha kell, vitézül újra megkezdeni és bevégezni is fogják.”5 Nagykőrös főbírája ekkor Bakos Ambrus volt, akit Kossuth nagyrabecsüléséről biztosított, és a jászberényi főhadiszállásra hívta megbeszélésre, a tavaszi hadjárat idején. 1 KISFALUDY 1989. 66. Nagykőrösön ekkor már folyt a Hunyadi lovas szabadcsapat toborzása is, novemberben pedig a Károlyi huszárezred szerveződött a kaszárnyában. A toborzóútról lásd még: BARTA 1952., NOVÁK 1999., URBÁN 2002. 2 KLÓM XIII. 1952. 38. 3 KLÓM XIII. 1952. 32. 4 KLÓM XIII. 1952. 161. A körösi nemzetőrök Gubodi Sándor vezetésével, október 7-én Ozoránál részt vettek Jellasics utóvédjének elfogásában. 5 KLÖM XIII. 1952. 165-166. 317
