Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Zuh Imre: Arany János Nagykőrösre kerülése

székét.22 Október végén, nehéz szívvel, de elhagyja Szalontát, ahová ezentúl már csak látogatóba tér vissza.

Útjáról, fogadtatásáról, beilleszkedéséről, gondjairól november 12-én sógorához, Ercsey Sándorhoz írott leveléből tájékozódhatunk. Arany sok mindenről fanyar humorral ír rokonának. „Itt vagyunk tehát, végre valahára Nagykőrös homokos és salétromos Kánaánjában. Szállásunk csak tegnap előtt óta van, az előtt Mentovichnál szorongottunk, vagyis őt szorítottuk ki (csaknem) szűk lakásából...” A lakásukért fizetnek „... 100 pengőt, a nedvességért nem kell fizetni külön.” „... ha a megtörténtet meg nem történtté lehetne tenni, nem volnék én Nagykőrösön tanár, hanem szalontai - semmi sem.”23 A honvággyal küszködő Aranytól ekkor még nem várhattunk mást, de hangulata lassan jobbra fordul, és megkezdődik kilenc évig tartó nagykőrösi korszaka.

150 éve érkezett Nagykőrösre Arany János. Másképpen fogalmazva 150 éve hagyta el Nagyszalontát, ahol koszorús költővé vált. Szülővárosa 34 év után már nem tudta biztosítani megélhetését. Nagykőrös nemcsak befogadta, hanem hála illeti Nagykőröst, mindazok részéről, akik szeretik a magyar költészetet, a magyar irodalmat.

22 Uo. 400.

23 Uo. 407M09.

315