Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Zuh Imre: Arany János Nagykőrösre kerülése
Ezekért kellett rettegnie október első felétől kezdődően, amikor Nagyszalontán is az osztrák csapatok járőröztek, és elfogták, majd bebörtönözték a vétkeseket. Sógora, Ercsey Sándor írta, hogy Arany „több héten keresztül egész éjszakákat átvirrasztva, felöltözötten és egy nagy bundát is készenlétben tartva, ő és neje... várták az elfogatásra megjelenő katonaságot ...”5 Szerencsére ez nem történt meg. Sőt 1850 telén még állást is kapott Kenyeres János szolgabíró irodájában, aki régi ismerőse és oltalmazója Aranynak. De a fizetség bizony kevés, nem elegendő családja eltartására. Anyagi helyzete akkor kezdett megoldódni, amikor id. Tisza Lajos megfogadta Aranyt legkisebb fia, Domokos nevelőjének, magyar irodalmat és költészetet tanítani. Gesztre, a Tisza-birtokra hívták Arany. Geszt Nagyszalontától nyugatra, tizenhárom kilométerre fekszik. 1851. május 13-án, egy keddi napon, Aranyért Gesztről kocsit küldtek. Domokos tanításáért egy évre 400 pengőforintot ígértek. A kastélyban biztosítottak neki szállást, de ő jobban érezte magát a kis kerti lakban. Alkotókedve is egyre inkább visszatért. Már-már rendeződni látszott sorsa, amikor öt hónap eltelte után váratlan esemény történt. Október 12-én Arany két levelet kap. Mindkettő Nagykörösről érkezik. Az egyik Nagykőrös Város Református Egyháztanácsától, míg a másik Mentovich Ferenctől. Az egyháztanács arról értesíti Aranyt, hogy az október 8-i ülésen „általánosan és egyhangúlag” megválasztották a magyar irodalom tanszékére. Továbbá, „hogy azon tanszék is, mint a többiek, három évig 500 - ezután pedig évenként 600 pengőforint fizetéssel van ellátva...”6 Tisztelettel kérik, hogy állását foglalja el. Ugyancsak október 8-án írja Mentovich is levelét Aranynak.7 Mentovich már 1850 óta a nagykőrösi gimnázium tanára. Személyesen még nem ismerik egymást, de a legnagyobb bizodalommal szólítja meg, és saját maga részéről is kéri, hogy fogadja el az egyháztanács meghívását. Ő már még többel biztatja Aranyt. Szerinte elképzelhető, hogy még abban az évben - tehát 1851-ben - és nem három év múlva megkapják az évi 600 pfrt fizetést és ebből anyagilag elég jól meg lehet élni. „A mi a szellemi életet illeti igaz, hogy itt Kőrösön kevés élvezetre számíthat az ember, de ezen segítünk az által, hogy alkotunk mi tanárok egymásközt egy bizodalmas kört, melly sok hiányt fog pótolni - aztán igen sokat pótol e hiányon az is, hogy Pesthez a tavaszra elkészülendő vasút által csak két órányi távolra leszünk, folytonos öszeköttetésben lehet ön irodalmi barátaival, élénkebb részt vehet az irodalomban”8 - biztatja tovább Mentovich Aranyt. Barátsággal és szeretettel várják tanártársai; többek között Szász Károlyt, Dr. Károlyi Sámuelt és Jánossy Ferencet említi. Flogy melyik levelet olvasta először Arany - hisz mindegyiket október 12-én kapta meg - nem tudhatjuk, de mindegyik felkavarta viszonylagos nyugalmát. A megfontolt, nyugodt természetű Arany nem tudja, mitévő legyen. Ilyen megtiszteltetésre nem számított. Azért, hogy lelkiállapota még nyugtalanabb legyen, ahhoz hozzájárult a kecskeméti Református Egyház és Iskola elöljáróságától kapott levél, amit október 10-én datáltak.9 Ebben arról tudatják a Tekintetes Urat, hogy „Fő Gymnasium” tanárává választották titkos szavazás útján. Anyagilag ugyanazt kínálják Aranynak, mint a nagykőrösiek, azaz évi 5 Ercsey Sándor: Arany János életéből. Budapest, 1883. Kiadja Ráth Mór. 54. 6 AJÖM, 392. 7 Uo. 390. 8 Uo. 391. 9 Uo. 392-393. 312
