Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Imre László: A látomás-vers két változata Aranynál
2. Romantikus eszkatológia és vízióvers A Háború és béké-ben Tolsztoj történelem-, nemzetsors- és világértelmezés kérdéseiben (mintegy másfél évtizeddel Arany itt tárgyalt két verse után) hősét, Pierre Bezuhovot apokaliptikus felismeréseken keresztül vezeti el a megvilágosodáshoz. Világvégeszerű borzalmakat tapasztal (Moszkva felgyújtása, a franciák vandalizmusa) és János Jelenéseinek próféciáját „megfejtve” („Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát, mert emberi szám, és annak száma háromszázhatvanhat.” Ján. Jel. 13-14.) Napóleonban ismeri fel az Antikrisztust és megölését tűzi ki célul. Tolsztoj azonban mindezzel nem járatlan úton indul el, mert a XVIII. század legvégén gyakran azonosítják az apokaliptikus fenevadat a francia forradalommal, Napóleonnal, a szocializmussal, a materializmussal. Ennek sajátos visszhangja legműveltebb, a nyugat-európai hírlapirodaimat leggyorsabban követő íróinktól is idézhető, például Eötvöstől, aki a Szegénység Maridban (1840) című művével a szociális kérdés fenyegető voltára utal, a Magyarország 1514-ben (1847) az alullévők társadalmi forradalmának, hatalomátvételének veszélyeit mérlegeli. Kemény Zsigmond (két-három évvel az idézett Arany-versek születése előtt írt) regényében, a Gyulai Pálban pedig a muderrisek, a törökbarát szövetség „földalatti” ágensei a társadalmi izgatás, az „osztályharc” XIX. századi, tehát kortársi mozgalmaira céloznak, legalábbis erre lehet következtetni Kemény publicisztikájából.6 A szegények lázadása, melyet az értelmi és erkölcsi szempontból alacsony nívójú néprétegek uralta anarchiának látott ekkoriban a többség, ott van tehát az 1840-es évek íróinak, költőinek szemhatárán. Méghozzá eléggé ambivalens módon, mert Petőfi (s őmellette nagyon kevesen mások is) a világforradalom eljövetelétől a legfőbb jót várják, míg mások (Eötvös, Kemény) éppen megfordítva. A világvégeszerű társadalmi kataklizmában tehát többnyire valami fenyegető anarchiát látnak. Igazán eszméltető majd a Párizsi Kommün lesz, de Arany már nem sokkal ezt megelőzően, 1871. május 20-án azt írja főtitkári jelentésében a porosz-francia háborúval kapcsolatosan (hasonló félelmei nyilvánvalóan korábban is lehettek): „Mindabban, ami történt, az emberiség évezredes haladásának egyszerre tagadását véltük látni; a tudomány férfiát kétely zsibbaszthatá: vájjon amit az ismeretvágy ... századok óta... összehordott... nem fogja ismét elsöpörni dúló vihar... Csoda lett volna-e... ha Clio eldobja tollát, midőn a népvándorlások iszonyait ismétlődni tapasztalja.”7 A Gondolatok a béke-kongresszus felől egyébként egyértelműen rámutat az erkölcsi válságnak a francia felvilágosodással, az ateizmussal való összefüggésére: Mikép egy Isten-atyja van Az égben e családnak, Kit (a művelteken kívül) Minden népek imádnak. Ez a világvége- és Antikrisztus-rettenet közvetlenül a francia forradalom után jelent meg. Joseph Priestley 1794-ben a The Present State of Europe compared with Ancient 6 BARTA, János, Kemény Zsigmond. In: KEMÉNY, Zsigmond, Gyulai Pál. I. kötet Bp. 1967. 67. Pándi Pál arra is utal, hogy „miután Engels művére (A munkásosztály helyzete Angliában) már 1845-ben hivatkozik a magyar sajtó (Budapesti Hírlap, dec. 19.), Kemény a szerző nevének feltüntetése nélkül vett át részleteket Engelsnek ebből a tanulmányából a Pesti Napló-ban - 1853-54-ben - közölt cikksorozatában. PÁNDI, Pál, „Kisértetjárás" Magyarországon. Bp. 1972. I. kötet 211. (A filológiai feltevés egyébként Komlós Aladárra megy vissza: Kemény és Engels. Irodalomtörténet, 1949. 1.) 7 A Gondolatok a béke-kongresszus felől-i kommentálva idézi a kritikai kiadás: Arany János Összes Müvei I. Kisebb költemények. (Sajtó alá rendezte: Voinovich Géza) Bp. 1951. 442. 304
