Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Veres Gábor: Asztalosok privilégiumai Északkelet-Magyarországról

így a városban jóval régebbre nyúló asztalosipar keletkezésével kapcsolatban nem adhat egyértelmű támpontot. Lőcse nemcsak céheinek adományozhatott privilégiumot, gazdasági szerepe miatt, a városi elöljáróság szava a vármegyében is nagy súllyal esett latba. 1610-ben például a limitációkkal kapcsolatban a következőt jegyezte fel a krónikaíró: „ Ebben az évben Lőcse engedélyével a nemesi vármegye hivatalosan is megállapította az iparcikkek és termények piaci árát,... Lőcse betartotta, de a nemesek és a 13 város, bár megszavazta, csupán néhány hétig tartotta be, mert nem vált hasznára. " A lőcsei asztalosok - az egyházi megrendelésék mellett - elsősorban a polgárok és a nemesség részére készítettek bútorokat. Munkájuk minőségét és elismertségét jelzi, hogy 1622. január 26,án a városban járt Bethlen Gábor feleségének, Károlyi Zsuzsannának egy pohárszéket adományoztak.7 A tehetősebbek bútorigényének kielégítésére a szepességi városokból és Kassáról nemcsak Eszakkelet-Magyarországra, hanem ettől nagyobb területre is szállítottak. Ez különösen igaz volt a XVI-XVII. századig, hiszen az Északi-középhegység térségében — az ettől délebbre fekvő területekről nem is beszélve - alig találkozunk működő asztalosmesterek említésével. Várak, kastélyok berendezéséhez is az említett térségből rendelik meg a bútorokat, mint azt a diósgyőri vár esetén is tapasztalhattuk.8 A Szepesség városainak - így az említett Lőcse és Késmárk - asztalosai elsősorban megrendelésre dolgoztak. A paraszti bútorzatra gyakorolt hatásukat nem közvetlenül, hanem közvetve követhetjük nyomon. A vizsgált terület délebbre fekvő asztalos centrumainak a kialakulása során, sok asztalos vándorolt, tanult a Szepességben. A kapcsolat a későbbi századokban is megmaradt. A megerősödő egri, gyöngyösi, rimaszombati, miskolci asztalos céhek mestereinél a XVIII-X1X. században több alkalommal is dolgoztak vándorló lőcsei9 vagy más szepességi városból érkezett legények. A XVI-XVII. században a céhek az említett szepesi városok mellett Sáros Vármegyében10 és délebbre Kassán, Sátoraljaújhelyen, és Rozsnyón11 is megalakultak. A területen ettől délebbre a Török Birodalom és a határvidéken gyakori dúlások, háborúskodások akadályozták a céhek kialakulását és zavartalan fejlődését. Ezzel magyarázható, hogy Dél-Gömör, Nógrád, Heves, Borsod, Abaúj, Zemplén vármegyékben a XVIII. század az asztalos céhek létrejöttének időszaka, mely a

XIX. században is folytatódott.

A céhek megszűnéséig, a tanult asztalosok törekedtek arra, hogy a céhbe bejussanak, ez biztosította ugyanis - igaz a termelés korlátozásával - az áruk piacra jutását. Bármennyire korlátozták azonban a céhes mesterek működését, egy határon túl a piac szabályozó erejének mégis érvényesülnie kellett. A céh székhelye - egy-egy nagyobb lakosságszámmal bíró Északkelet-magyarországi város - csak meghatározott számú asztalos megélhetését tudta biztosítani. A mesterek egy része így a város vonzáskörzetének - közelebbi-távolabbi környékének - ellátására szakosodott. Ezek a mesterek sokszor nem is maradtak a céh székhelyén, hanem a megélhetést biztosító lakosság közelébe költöztek. De a folyamat fordítva is lejátszódott. A kisebb mezővárosokban, falvakban dolgozó mes7 НАШ. Gáspár im. 144, 155.

8 MOL. DL. 25709.SZ. Kemény L, 1891.44. Közli: VERES László 2005. 87

9 Miskolcon 1838-ban, 1852-ben „Erogatio Kis Könyve az Becsületes Asztalos Céhnek az 1823 dik esztendő 8 dik Januariustól fogvást kezdődik.” HÓM. HTD. 76.10.3. Közli: VERES László 2005. 95.

10 Bártfán 1569-ben, Kisszebenben 1574-ben.

11 SZÁDECZKY Lajos 1913. 174., VERES László 2006. 51. A két szerző 1459-re datálja Kassán az első olyan vegyes céh létrejöttét, melyben az asztalosok is helyet kaptak. A Magyar Országos Levéltárban az Asztalos- és Üvegescéh 1641-ben Kassa városa által kiadott privilégiuma található, melyet az uralkodó újított meg 1821-ben. Rozsnyó 1630-ban önálló, Sátoraljaújhelyen 1686-ban vegyes asztaloscéh alakult.

284