Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Surányi Dezső: A szilvatermesztés története

(1973-1973-197430), legújabban pedig Gyulai (2002)31 vállalkozott a Kárpát-medence gazdag leletanyagának monografikus áttekintésére (1. táblázat).

A kökényszilva már a neolitikus időktől ismert, a kökény kőmagja még korábbi leletekben is előfordul.32 A feltehetően hagyásfákról származó gyümölcs kőmagjait találták meg Kluczborkban, Bedburgban, Ravensburgban.33 A „vonaldíszes edények népe”34 egész Közép-Európában élt, jórészt nekik köszönhető a gyümölcstermesztés kezdetleges formáinak meghonosítása. Mindezt jól tükrözi az előbbi táblázat taxonómiai, kronológiai s a magvak állapota szerinti megoszlási statisztika (2. táblázat).35

A bronzkor kezdetén, a mai Svájc területén számos cölöptelepülés hulladéktelepén36 több kökényszilva-kőmag került elő. Kelhofer, Kirchheimer, Merklins, Neuweiler,37 továbbá K. és F. Bertsch kutatásainak38 köszönhető, hogy a leletanyagok feldolgozásra kerültek (1. ábra). A sipplingeni és wangeni szemétlerakódéban39 viszont csak kökényt találtak, de a robenhauseni kökényszilva40 már fejlettebb szintet igazolt.

Hazánk szilva leletanyaga még mindig elég hiányos. A Schwäbisch Hall-i lelettel lényegében azonos korú a „Lengyel-i szilva”, amit néhány archeobotanikus (elsőként Deininger Imre) a Besztercei szilva ősének tart. Másik jelentősége a leletnek pedig az, hogy az előfordulás ténye igazolja azt a korábbi elképzelést, amely a kökényszilva ősrégi időktől való termesztését, s a gyűjtögető-szelekciós munkát bizonyítja (Deininger 1892).41 A hazai42 osztrák és bajor43 szórványleleten kívül nem ismerünk más késő bronzkori-kora vaskori szilvát, a jóval későbbi népvándorlás korából való leletanyag ugyancsak hiányos.44

Oroszország délnyugati részén virágzott egykor a tripoljei kultúra a Kr. e. 4. évezredben. Novij Ruszestiben45 elszenesedett szilva kőmagvakat találtak, amelyek nem cseresznyeszilva jellegűek, inkább a kökényszilvával azonosíthatók. Viszont számtalan más helyről való leletanyagból P. cerasifera magvak származnak. Vagyis valószínűleg már a neolitikumban behurcolták ide, talán nemcsak magát a gyümölcsöt, hanem a magjait, illetve hibridjeit is. A tripoljei kultúra intenzív kapcsolatai a mediterrán kultúrnépekkel valószínűleg meggyorsította a nemesítési munkát. A cseresznyeszilva egyébként kökénnyel, sárgabarackkal és szilvával könnyen kereszteződik. Ezzel magyarázható, hogy Armeniaca

30 P. Hartyányi B. Nováki Gy.:Ua. a cím 11. МММ Köziem. 1973-1974, 1975. 23-73.

31 Gyulai F.: A növénytermesztés emlékei a Kárpát-medencében (Mag-, termés- és élelmiszermaradványok a neolitikumtól az újkorig). 2002. Doktori értekezés, MTA. 277+462.

32 I. m. K. u. F. Bertsch 1949 és Gyulai F. 2002.

33 I. m. P. Erményi 1978, 159-161.

34 KaliczN.: Agyagistenek. 1970.25-35.

35 L. táblázat adataiból számítva

36 Rapaics R.: A magyar gyümölcs. 1940.24-28.

37 E. Neuweiler: Die prähistoriclren Pflanzenreste Mitteleuropas. Vierteljahrschr. Naturforsch.-Ges., 1905. Bd. 50, 23-134. (Zürich) és I. m. K. u. F. Bertsch 1949.

38 K. und F. Bertsch: Der Obstbau im vorgeschichtlichen Deutschland. Germanenerbe (Berlin). 1941.

39 I. m. Tóth-Surányi 1980. 103.

40 Uo. Tóth-Surányi 1980.

41 Deininger I. Adatok kultúrnövényeink történetéhez. A Lengyel-i őskori telep növénymaradványai. Készt. M. Kir. Gazd. Tanint. 1891,22.

42 P Hartyányi В.-Nováki Gy.: Samen- und Fruchtfunde in Ungarn von der Neusteinzeit bis zum 18. Jahrhundert. Agrártört. Szeml. 1975. 17, 1-22.

43 H. L. Werneck: Die Naturgesetzlichen Grundlagen des Pflanzen-und Waldbaues in Oberösterreich. 1950. Wels.

44 I. m. P. Hartyányi В.-Nováki Gy.-Patay Á. 1969. 49-62. és Gyulai 2002. 123-133.

45 1. m. Tóth-Surányi 1980. 104.

243