Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Juhász Antal: Újabb adatok a gyeptéglás építkezéshez
Baki István adatközlését hitelesnek tekintem. Tájékoztatása a népi építészeti kutatás hiányára és egyik tennivalójára hívja fel a figyelmet.41 A zsombék ülőkét a Balaton mellékéről, Baranyából, a somogyi lápvidékről, a Bodrogközből, Tokaj vidékéről és a Duna-Tisza közéről számon tartja a szakirodalom.42 A zsombékirtás vagy zsombékolás az Ecsepi-láp és a Kis-Balaton vidéki mocsarak lecsapolását követő lápi gazdálkodás sajátos mozzanata volt.43 Az a körülmény, hogy a kivágott zsombékok gyökereit nem tudták szétverni, inkább elégették, - sajátos módon alátámasztja a zsombéknak falazatra való alkalmasságát. A zsombéksás (larex elata) mocsarakban, nedves réteken, átmeneti lápokban, láperdőkben élő növény. Társulás-alkotó, vagyis gyakran előfordul más növényekkel való társulása.44 A Duna-Tisza köze zsombékos mocsárrétjeinek peremén terültek el olyan vízjárta semlyékek, kaszálók, ahonnan az építőanyagul felhasznált gyephantokat a táj parasztjai „szedték”, kivágták. Innen adódhatott az a gyakorlat, hogy a gyephant földerített felhasználása mellett, — azzal egy időben, egy helyen - a zsombékot is használták a tanyák építkezésében. Utóbbi alkalmazása még módszeres terepkutatást és forrásfeltárást kíván. Összegzés A gyeptégla falat Szeged környékénél, elfogadott kifejezéssel élve: a szegedi tájnál nagyobb területről tudtam dokumentálni. Részint terepkutatásaim, részint Bárth János, Égető Melinda és Sztrinkó István kutatásai arra engednek következtetni, hogy a gyephantot a Duna-Tisza közén Cegléd, Nagykörös határától Szegedig és az országhatárig széles körben használták házak, istállók építésére, elsősorban a határban saját vagy bérelt földjükön megtelepülő parasztok. Alkalmazására az időszakosan vízzel borított, kötött talajú gyepes rétek gyakorisága nyújtott lehetőséget. Felhasználásának múltját nehéz földeríteni. Egyfelől az írott források elvétve említik, mint építőanyagot, másfelől a megmunkálásán földből épített fal elporladt, nem hagyott nyomot, mint pl. a vázas szerkezetű föld- és sárfalak. A gyephantoknak a várak hódoltság kori erődítésében való szerepe mindenestre mintát adhatott arra, hogy a köznép építkezésében felhasználja. Erre néhány 17. századi adalékot idéztem.45 Alkalmazása időben a 20. század első harmadáig terjedt. A Duna-Tisza közi puszták, közlegelők parcellázása utolsó hullámában építették gyephantból a megtelepülő szegény parasztok ideiglenesnek szánt hajlékaikat. Nem volt kizárólagos építőanyaguk, de a legszegényebbek gyakran alkalmazták.46 Sztrinkó István a Kiskunhalas környéki pusztákra irányuló szegedi kirajzás ismeretében fölvetette, hogy a Duna-Tisza közén valószínűleg szegediek honosították meg ezt az építő technikát.47 lllancs pusztán, Szánkon, Tázláron, ahonnan több család megtelepedésének körülményeit ismerjük, ez a hatás föltehető. De Sztrinkó tanulmányának megjelenése óta a kutatás több településen föltárta a gyeptéglás építkezés előfordulását, ahová 41 Baki Istvánnal való levélváltásom 2004 tavaszán történt. Azóta nem tudtam e tárgyról adatokat gyűjteni, de adaléka - a gyephanttal való összefüggése folytán is - föltétien utánajárást érdemel. 42 K. CSILLÉRY Klára 1982. 640. 43 KOSA László 1982. 639. 44 SOÓ Rezső-KÁRPÁTI Zoltán 1968. 728. 45 SZARVAS Gábor-SIMONYI Zsi^mond 1890. 1307. 46 ÉGETŐ Melinda 1978. 165, JUHÁSZ Antal 1996.301-315. 47 SZTRINKÓ István 1987. 61-62. 238
