Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Juhász Antal: Újabb adatok a gyeptéglás építkezéshez

2. kép. Gyephantból épített ház falazatának részlete.

Mórahalom, III. kér. 70. sz. tanya. Juhász Antal felvétele, 1973.

Azon a tíz holdon löhetött olyan száz szögöl sömlyék, aholfölszödte a gyöpet... egy lakás volt a házban mög egy konyha. Alacsonyabb volt a ház, mint nálunk az istálló.”

Konrád Béla szeged-alsótanyai erdész (1888) Rókabögyösön, Kereset pusztán az öregsoron, Rózsa Illés trafikos és építési vállalkozó (1896) Gátsarok dűlőben emlékezett gyöphantból épült tanyákra. Valamennyi kétosztatú és nádfedelű ház volt.

Az ásotthalmi Márki István (1892) két, hantházban lakó családra emlékezett. fsával vágták ki a hantot az eleven talajból, semlyékből. Nagyobbakat, mint a vályog. Mikor rakták (a falba), vizes homokot hánytak közé. Vastagon betapasztották, bemeszelték.” Balla Mihály (1900) csorvai kisbérlő Pusztamérgesen látott hantházat: „Nem látszott azon, hogy hantból van. Olyan vót, mint a vályogház.”

Túri István (1886) visszaemlékezése szerint Csengéién, a Mételyes dűlőben egész sor házat „gyöphantból csináltak.” „Tizenkét-tizenhárom éves lőhettem, mikor láttam. Kidarabolták a gyöpet kockákra, olyan vályogformára. Alávágtak ásóval, fölfeszítötték a gyöpszegést, baltával levágták az alját igyenösre, aztán úgy rakták a falba, hogy kössön. Elös ásóval lény esték igyenösre (a falat), polyvás sárral mögtapasztották (...). Mikor erősödtek, akkor építőitek másikat vályogból. A régit elbontották vagy istállónak használták.”

A Mételyes dűlőben lakó Rabi Péter (1897) családja 1900-ban Jászszentlászlóról települt Csengéiére. Apja tíz holdat bérelt. A tanya „tiszta hantbul volt”, fala másfél sukk széles, födele zsúpszalma. Ház, pitar, kamra volt benne. 1967-ben bontották el.

A tanyai építkezésre jellemző egy csengelei parasztember adatközlése: „Itt falverő bandák nem nagyon voltak. Vályogból rakták a falat meg hantból. Ásóval vágták ki a hantokat (...) onnan lehet vágni, ahol a gyöpnek agyagos az alja. Nem röndös agyag, hanem agyagos főd (...) a hantot azért vágták, mert nem jutottak agyaghoz (...) ez a hantház negyven-ötven évig élt, nagyon meleg ház volt.” (Becsei János, 1886).

232