Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Juhász Antal: Újabb adatok a gyeptéglás építkezéshez
Juhász Antal ÚJABB ADATOK A GYEPTÉGLÁS ÉPÍTKEZÉSHEZ Harminchét évvel ezelőtt írtam a gyeptégla, a nép ajkán gyöphant népi építkezésben való felhasználásáról. Akkor elsősorban Szeged régi közigazgatási határában - Alsótanyán, Felsőtanyán - és közvetlen környékén tájékozódtam erről az építési technikáról, s két, még fennálló hantház fblmérési dokumentációját és használatát, „élettörténetét” adtam közre.1 Néhány évvel később Novák László hozott adalékokat a gyeptégla építőanyagul alkalmazására a Hortobágy vidékéről,2 utóbb Sztrinkó István tárta föl az építkezési módot a Jánoshalmához tartozó Illancs puszta tanyáin.3 Korábban ezt a kezdetleges építő technikát a szakirodalom nem tartotta számon. Azóta a magyar népi építészetet összegező munkák a föld falazatok táji változataként tárgyalják a gyeptégla falat.4 Az utóbbi évtizedekben a Duna-Tisza közi migráció kutatása során több tanyás településen megtaláltam a gyeptéglás építkezés emlékanyagát és mások is föltárták a primitív építkezés 20. század eleji gyakorlatának nyomait.5 Néhány írott forrást is sikerült föllelnem a gyephant építkezésre történt felhasználásáról. Mindezek alapot adnak a gyeptéglás fal földrajzi határainak és ideiglenes illetve tartós voltának pontosabb megállapításához. 1. A gyephant építőanyagul alkalmazásának első említését a vizsgált tájról a 18. század végéről ismerjük. 1792. június 21-én a kecskemétiek határbejárást végeztek az Erdődy családtól zálogba vett pusztájuk, Pusztaszer határvonala mentén. Dócz és Pusztaszer között Mónusné Székjénél megállva, „határt hánytak” (vagyis földhalmot készítettek határjelnek), majd úgy folytatódik a jelentés: „...Minthogy pedig ezen Dohányosok annyira vágynak Pusztaszertől, hogy még a tyúkjai is idejárnak vakargálni, sőt a Házaiknak hantjai is innen hordottak (kiemelés J. A.), megparancsoltuk (...), hogy reájok vigyázzanak...”.6 A Mónusné Székje környékén megtelepült dohánykertészek tehát hantból épített házakban laktak. Ismert, hogy az Erdődy család, a Mindszent-algyői uradalom birtokosa a Tisza menti ármentes hátságokra az 1760-as évektől haszonbérlő dohánykertészeket telepített, így létesültek Anyás, Baks, Dócz, Serkéd, Sövényháza, Szaporhegy és más kertésztelepek. Népességükről és a kertészházakról több 18. századi összeírást ismerünk, Az uradalom 1900. évi térképe szerint Mónusszék annak a határrésznek a szikes legelője, melyet a 19. századi térképek és írott forrásaink Hantháznak vagy Hantházának említenek. Hantház nevű dohánykertészség - eddigi ismereteink szerint - a dóczi kápolna keresztelési anyakönyvében, 1794-ben bukkan föl először. Abban az esztendőben 84 újszülöttet kereszteltek a kápolnában, s közülük 32 Hantházán született, tehát a kertésztelep 1 JUHÁSZ Antal 1969. 2 NOVÁK László 1973. 3 SZTRINKÓ István 1978. 4 BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987., DÁM László 1992. 29-30., CSERI Miklós 1997. 5 BÁRTH János: Egy Kiskunhalas-Debeák pusztai hantház leírása. Kézirat, Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Adattára, ÉGETŐ Melinda 1978. 165. SZTRINKÓ István 1978. 146-147., 1987. 61-62. 6 BKMÖL, Kecskemét város levéltára, 1523 a. Pusztaszerre vonatkozó iratok, 1792. 225
