Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Bődi Erzsébet: A szatmári svábok lokális identitása a régió és az etnikum viszonylatában

Csanálos látképe a templomtoronyból

Mérktől és Vállajtól, így arrafelé nem tudtak terjeszkedni. Más irányban pedig már csakis sváb falvak földjei voltak. A svábok pedig földet nem adtak el. Ahhoz csak hozzávettek. Ugyanis a földet tartották biztos befektetésnek. A csanálosiak és a mezőfényiek ugyan megpróbáltak még két faluval arrébb, Mezőpetri közelében a kigyei határban földhöz jutni, de ez csak keveseknek sikerült. Mivel pénzük volt, azért földet nem tudtak venni, lakóházuk, gazdasági épületeik átépítésére, korszerűsítésére, szebbé tételére használták fel (pl. fürdőszobát építettek vízvezeték-hálózat nélkül, amihez az udvaron levő artézi kútból szivattyúzták fel a vizet). Ezért e két falu településképe megváltozott. Látszatra egy erősen polgárosodott kisváros arculata bontakozott ki. Szép, új, háromablakos utcafrontú lakóházaikkal és széles járdáikkal, útszéleken sorakozó gyümölcsfákkal és virágokkal tele ültetett árokszéllel ma is kellemes látványt nyújtanak. Különösen akkor értékeli pozitiven ennek a két falunak a kinézetét az odalátogató, ha továbbutazva meglátja a nem messze található Bérét, Börvelyt megroggyant épületeivel, a közterületen össze-vissza kapirgáló aprójószágokkal.

Egy másik sváb faluban, Mezőpetriben a földéhséget ki tudták elégíteni. A románoktól és a magyaroktól földet, erdőt lehetett vásárolni a szomszédos Dengeleden, Piskolton, Verenden. A megtakarított pénzt földingatlanba fektették. A gazdálkodást egyre nagyobb intenzitással folytatták, ezért az ott lakóknak nem jutott annyi idő a belső telkek csinosítására.

Csanálos 2002-től határátkelő település lett Románia részről. A rajta áthaladó Tasnád-Nagykároly-Mátészalka-Nyírbátor összekötő Fl-es jelzésű országút új burkolatot

210