Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bodó Sándor: A múzeumigazgató és a házmester - Kassa, 1910 táján
részben nejének és gyermekeinek botrányos és tűrhetetlen magaviseleté miatt bentlakó házmesterként alkalmatlan. Mihalik József, aki hosszú időn át volt a kassai múzeum miniszteri biztosa, egyetért Varjú előterjesztésével. A múzeum tekintélyének megóvása érdekében Kulhanek János mielőbbi kitelepítését javasolja az épületből. Kulhanek pedig neveztessék ki egy 600 korona fizetéssel, 180 korona lakpénzzel és 100 korona ruhailletménnyel javadalmazott szolgai állásra. Fraknói kérte a minisztert, hogy a kassai múzeum anyagi és erkölcsi reputációja érdekében, s a szükséges rend helyreállítása céljából Kulhanek Jánost ... a kapusi állás betöltésénél figyelmen kívül hagyni s őt a múzeumi szolgai állásra kinevezni méltóztassék.”1 A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége iratanyagában a személyes problémák később már nem merültek fel. Varjú Elemér igazgató levele minden bizonnyal elintézést nyert. A későbbi években Kulhanek János Varjú Elemér felterjesztése alapján számos alkalommal kapott a főfelügyelőségtől segélyt és jutalmat. 1914-től a kassai múzeum vezetését Kőszeghy Elemér vette át, akinek a kinevezésénél a főfelügyelőség részéről fontos szempont volt, hogy szlovákul kitűnően beszélt.2 Kőszeghy vezetése alatt élte át a kassai múzeum az első világháborút. 1914. augusztus 10-én a főfelügyelőség ülést tartott, ahol a kitört háború miatt hozandó szükségintézkedésekről tárgyaltak, s bejelentették, hogy a múzeumi alkalmazottak közül sokakat katonai szolgálatra behívtak.3 S így kerül újra elő Kulhanek János személye. Kőszeghy Elemér kassai igazgató 1914. december 14-én bizalmas levelet írt a főfelügyelőségnek a múzeum és műkincsei biztonságáról. Panaszkodott, hogy szolgaszemélyzet nélkül dolgozik a múzeum és a könyvtár, mégis súlyt helyeztek arra, hogy a közönség rendelkezésére álljanak, s „nejáruljanak hozzá a közönség nyugtalanításához”. Katonai szolgálatra elvitték mind Kulhaneket, mind a fűtőt. Ketten maradtak és „erősen igénybe vagyunk véve olyan munkákra is, amelyeket különben a kipróbált Kulhanekre lehetett bízni.” Kőszeghy igazgató 1914 decemberében kérelemmel fordult a kultuszminiszterhez, „hogy eszközölje ki, hogy Kulhanek, aki most Liptószentmiklóson a katonai munkás osztagnál teljesít népfölkelői szolgálatot, hazabocsájtassék.” Kőszeghy egyidejűleg arra kérte Szalay Imre bárót, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóját, s egyben a főfelügyelőség helyettes vezetőjét, hogy a miniszternél járjon el „ez irányban”. Megállapította, hogy „az államjavak” biztonságba helyezésénél „nagyon nélkülözném a megbízható s mindenben tájékozott Kulhaneket”. A kérésre a főfelügyelőség részéről Mihalik József (a világháború ideje alatt a legmegbízhatóbb előadó) válaszol, s megjegyezte: „Kulhanek kiszabadítása iránt az aktiót sikerrel nem lehet megindítani. A minisztérium különben sem foglalkozik most ilyen ügyekkel ...”4 Későbbi feljegyzéseket a kassai múzeum munkatársáról nem találtam. Bizonyos azonban, hogy az első világháborúból visszatért, évtizedeken át változatlanul a múzeum „szolgaszemélyzetéhez” tartozott. Bent lakott családjával együtt a múzeum épületében. Haláláról a járási nemzeti tanácsnak 1953. szeptember 25-én tett jelentést a Vychodoslovenské Muzeum igazgatója, a Nyíregyházán született néprajztudós, Michal 1 Forrás: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) К 736. Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége iratai. 30. doboz. 425. irat. 1909. május 18. 2 Bodó Sándor-Viga Gyula (főszerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, 2002. 514. 3 MOL, К 736. 60. doboz, 796. irat. 4 MOL, К 736. 61. doboz, 494. irat. 183
