Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Szenti Tibor: Methamorphozis (A kerekól átváltozása)
Ember és állattartás esetében kívül-belül ki is meszelhették. Ahol vesszőhöz jutottak, alkalmazták, de itt a vessző csak a fal köralaprajz-formáját és a belső vázszilárdságát biztosította, mivel sárral kívül-belül vastagon betapasztották, így a föld szigetelő és építő jellege érvényesült.4 A sík, fában szegény alföldi tájon, így a hódmezővásárhelyi tanyavilágban is kétféle módon építkeztek. Leggyakoribb volt a földből készült, állandó építmény, amelynek falát saját verésű vályogból, vagy égetett, gyári téglából rakták föl.5 A földanyagú kerekalaprajzú építmények változatosak, formagazdagok voltak. Találtunk egyenes és hajlított vonalú kúp, csonkakúp, henger, sztúpa, egymás fölötti 1:1 megoszlásban csonkakúp és henger alakú kerekólakat.6 Volt közöttük két-, sőt háromszintes: emeletös ól, amelyben alul kocát fiaztattak, vagy nagytestű baromfit: ludat, pulykát, a felsőbb szinten tyúkot, galambot tartottak.7 Akadt köztük kettős hasznosítású is, amelyben fejmagasságban vasrudakat építettek, és rájuk disznóvágás után, amikor az épületben már nem volt jószág, füstölésre szalonnát, sonkát, oldalast és kolbászt akasztottak. Felül, az építmény kúpban záródó tetején, közepén fústlyukat hagytak.8 Találtunk kerek alaprajzú építményben húsföstölőt is, amelyet más célra nem használtak.9 A másik változatot már a neolitikumban megjelenő, matriarchális munkamegosztás példájaként, mindig az asszonyok készítették, és a kontyos pásztorkunyhó mintájára, kúp alakúra formálták. Derék, vagy mellmagaságú kukorica- és napraforgó szárából, gallyból, nádból, vékony lécekből a kijelölt kerek alaprajzra a fal vázát képező építőanyagot, sátorszerűen, sűrűn fölállítgatták, és felül összekötötték, majd kívül törekes sárral betapasztották. Ezeket maguk a nők sem épített, hanem csinált kerekólaknak nevezték. Egy kotlóalja csirkét neveltek föl benne, közben az időjárás tönkre is tette, és a következő költéshez új ólat készítettek. Minden kotlóaljnak másikat.10 Ugyancsak változatos volt a kerekólak lefödéséhez használt anyagok alkalmazása. A kúpos ólaknál maga a tapasztás szolgált fedélnek, máshol a fal felső szélére egy-két keresztgerendát, rá gazléceket raktak, és ezekre helyezték a fedőanyagot. Ez lehetett kukorica- és napraforgószár, vessző, nád, sás. Mezei szénából készült felkúpozva a bogárhátú fedél, amelyet gyakran dróton lelógatott téglával súlyoztak le, hogy a szél el ne hordja, vagy vékony rétegben letapasztották. Volt zsindelytetős, utóbb hódfarkú bontáscserepet is használtak, és bádoglemezből készült tetőt is találtunk. Az állattartásra használt kerekólakat azért szerették, mert melegebbek voltak, mint a szögletesek; a koca pedig nagy testével a malacokat nem tudta sarokba szorítva megfujtani. A török hódoltság utáni visszatelepülés során, amikor kialakult a hagyományos parasztgazdálkodás, a honfoglalás kori jurt után visszatértek tehát a kerek alaprajzú falusi, tanyai építmények használatához, amelyeket állatok nevelésére és gabona tárolására egyaránt használtak. A kontyos pásztorkunyhókon kívül, amelyek szintén idényjellegűek voltak, hiányzott a kerek alaprajzú, tartós emberi hajlék. 4 Szenti T. 1978. 296. 5 Szenti T. 1978. 288-292, és 301. Ritkaságként, leleményességnek mondható ötletként, találtunk beton kútgyürüböl készült kerekólat is a mindszenti vasútállomáson. Szenti T. 1978. 307. 6 Szenti T. 1978. 301-302. 7 Szenti T. 1978.290; továbbá: Szenti T. 1979.234-235, valamint Szenti T. 2003. 104: 68. és a 69. kép. 8 Szenti T. 1978. 286-287. 9 Szenti T. 1978. 305. 10 Szenti T. 1978. 284-286. 160
