Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bárth János: Hídközösségek Csíkszentgyörgyön
mal megjelentek ” a gyűlésen. A jegyző összesen 59 gazda nevét vetette papírra, amikor a megjelenteket fölsorolta. Feltételezhető tehát, hogy a XX. század közepén a „legalsó” jenőfalvi „hídtársulat” körülbelül hatvan székely gazda szervezeteként működött. 1975-ben a Fiság árvize elsodorta Jenőfalva tizes mindhárom nagy hídját. 1975-től 2007-ig egyik híd sem épült újjá. A csordába igyekvő és a csordából hazatérő jenőfalvi szarvasmarhák az elmúlt harminc esztendőben a folyóvízben taposva keltek át naponta kétszer a patakon. A hidak hiánya miatt a hídbírók és a hídközösségek emléke kissé megkopott. A jenőfalvi népi emlékezet alapján a hajdani szentgyörgyi hídbírókról és hídközösségekről az alábbi kép tárható fel. A hídközösségek kiterjedése kapcsolatba hozható a csordába járó szarvasmarhák napi útvonalaival. Azok a gazdák tartoztak egy hídközösségbe, akiknek szarvasmarhája ugyanazon a hídon vagy átkelőhelyen járt a legelőre. Az egy-egy hídon átkelt marhák a Fiság baloldalán, a falun kívül szerveződtek tizesenkénti csordává. Körösményfalvának nem volt tizeshídja. A tizes felső részének marhái Nyíró Lajos háza tájékán lábaltak át a Fiságon. Ott, hol legtöbbször szekérrel is áthajtottak a vízen. Ezért a partokról lejárók vezettek a patakig, amelyeket a tehenek is igénybe vette közlekedésük során. A patakon átkelt állatok Kánya Péter házánál jártak ki a legelőre. Alsó- Körösményfalva marhái a községi fenntartású tizes-széli Nagy hídon keltek át a Fiság vizén. A Szentegyház pataka mellett baktattak kifelé a faluból. A két tizesrész marhái a falun kívül találkoztak és verődtek közös csordába. Felső és Alsó-Körösményfalva között hagyományosan Részeg Tamás házánál tartották a határt. Jenőfalva tizes területén három nagy híd létezett, a fentebb már többször említett Basák hídja, Nyírok hídja és Haricskák hídja. A XX. század közepe táján a Basák hídjának Keresztes János, a Nyírok hídjának Nyírő József, korábban Nyírő Imre, a Haricskák hídjának Csedő, más néven Frank Mózes volt a hídbírája. Mindhárom hídhoz tartozott egy-egy hídközösség. Ha a jenőfalviak meg akarták határozni hídközösségeik kiterjedését, a következőképpen fogalmaztak: Fölül a Basák hídjának társasága „Domokos Jenőtől Kasza Józsefig” tartott. Középen, a Nyírok hídjához tartozó csoport tagjai „a közbirtokosság székházától a Lukács János házáig” húzódó területen laktak. A Haricskák hídjának hídközössége „Bálint Károlytól a Miklósok utcájáig” terjedt. A hídközösségeket alkotó családok szarvasmarhái a hídközösségek hídjain keltek át a Fiságon. A patak balpartján, a faluból kiérve alkottak egységes csordát. A XXL század elején Jenőfalva tízesnek két csordája volt. Egyik a felső hídközösség, a másik a középső és az alsó hídközösség területéről szerveződött. Háromtizes két hídközösségre tagolódott. A Laczok hídja közösségét hajdan Csiszár Antal hídbíró vezette, aki a híd tövében lakott. A Zata hídja csoportját Kánya István hídbíró irányította. A két hídközösség között a tizesház jelentette a határt. A felső hídtársulat marhái a Laczok hídján, az alsó hídtársulat állatai a Zata hídján keltek át a Fiságon, hogy a túloldalon egységes csordává szerveződjenek. A Jenőfalva tízest és a Háromtizest alkotó hídközösségek, illetve a Körösményfalvát megosztó csordaszerveződési csoportok térképen is ábrázolhatok. 157
