Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Szilágyi Miklós: A kútgazdaságokról
7-20 forintba, ácsmunkája, azaz a felállítása 12—20 forintba került).33 Vagyis: ezekhez képest bizonyosan nem volt szembeötlően egyszerűbb, kezdetlegesebb a gyomai jobbágyoknak ez a Szállásföldek határrészen lévő kútja.34 Ami persze nem jelenti, (ha nem is szól semmi a valószínűsége mellett!), hogy alkalmasint mégiscsak jellemzőbb volt ekkortájt Gyomán akár a szabadvízről itatás, akár a kopolyakút és a náddal, vesszővel, zsombékkal bélelt gödörkút - az ilyen „értéktelen” vízszerző helyről miért keletkezett volna jogi intézkedés? 3. Ennek a gondos elszámolásnak bizonyosan az van a hátterében, hogy a jól elkészített és felszerelt kutat a készítők és a használók akkor is, a 20. században is számottevő beruházásnak tekintették. Ez a felfogás fejeződik ki abban, hogy a 18. században - a 19. század első felében a végrendeletekben és a hagyatéki leltárakban is következetesen számba vették a kutakat. Barabás Jenő megfigyelése szerint pl. a hódmezővásárhelyiek még a '/2-A kút-részt is gondosan hagyományozták,35 (Gyoma esetében ezt nem tudom megerősíteni). Eléggé feltűnő tehát, hogy a recens leírásokban miért nem szokott hangsúlyozódni: a kút tulajdonképp építménynek, nem egyszerű tartozéknak számított a portán. Mint kisújszállási adatközlőm, a 101 évet élt Szabó Lukács elmondta: ugyanúgy, ahogy az épületek alapozásakor, „amikor a kútágast leállították a fő’dbe, ott is csináltak egy kis szegletes lyukat, és papírosra ráírták azoknak a nevit, aki rísztvettek ebbe’ a műveletbe’: ebbe’ a kútágas-felállításba’.”36 4. Nem egészen bizonyos, hogy már ennek a külgazdaságnak a megszervezésekor ennyire következetesen a jobbágyi földbirtok (bár a szó szoros értelmében nem „birtok”, de a gyomaiak mindennapi gyakorlatában személyes tulajdonnak vélelmezett telki állomány37) nagyságához arányosítva vetették ki az egyes személyekre a kúthoz való hozzájárulás összegét, a tanácsi intézkedés azonban egyértelmű: a fertályban (azaz negyed-telekben) számon tartott földterület-nagyság volt bármilyen elszámolásban iránymutató. Amiből bízvást következtethetünk arra, hogy a telki állomány nagysága nemcsak a földesúr-jobbágy-viszonyt határozta meg, hanem ugyanúgy iránymutató volt a jobbágyok közösen birtokolt vagyontárgyai használatakor, s különösen, ha konfliktus támadt közöttük a hozzájárulás vagy a haszonvétel mértékéről. IRODALOM Bálint Sándor 1976 A szögedi nemzet - A szegedi nagytáj népélete, I. rész (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974/75-2.) Szeged Balogh István 1943 A hortobágyi pásztorkodás történelmi múltja. Néprajzi Értesítő, XXXV. 97-112. 1980 Kút. In: Orlutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon, 3. Budapest, 362-364. Banner János 1911 A békési magyarság népi építkezése. Néprajzi Értesítő, XII. 129-143. 33 Páll István 1991: 168. 34 Gyoma határhasználatáról 1. Novák László 1977: 510. skk. 35 Barabás Jenő 1954: 478. - a gyomai hagyatéki leltárakra 1. Szilágyi Miklós 1987. 36 Saját gyűjtés 1993. május 1-jén, adatközlő Szabó Lukács (szül.: 1892). 37 A földesúr-jobbágy-viszonyról 1. Szilágyi Miklós 1977: 590. skk. 149
