Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Kemecsi Lajos: A tatai csapók
A húsételek alapjául elsősorban a sertések szolgáltak. Szarvasmarhát már ritkábban tartottak az inventáriumok szerint a tatai csapók és posztósok.74 A legtöbbet Haupt Sebestyén istállójában vettek leltárba: 3 tehenet és 1 borjút 55 Ft értékben.75 76 Lovat is ritkán találunk a mezővárosokban élt iparosok inventáriumaiban. Szerenka Adám több alkalommal is említett licitációjában viszont, nemcsak tehenek és lovak, hanem azok neve is szerepel. „Betyár nevű sötét pej, Csinos nevű világos, Muki nevű tehén fekete, Rúzsa nevű fehér tehén.”16 Az 1841-ből feljegyzett ló és szarvasmarha nevek összevetése a néprajzi gyűjtések által rögzítettekkel, azt bizonyítják, hogy a 20. század végén ismeretes elnevezések a 19. században is már használatosak voltak. Egyébként a magyar állatnevek a vegyes etnikumú településeken - mint a vizsgált korszakban Tóváros is volt - az állatnevelő és tenyésztő népességet is jellemzik.77 A szőlőművelés tárgyi emlékei a saját tulajdonú szőlővel rendelkezők esetében komoly hordóállományt és kiegészítő eszközöket is jelenthettek,78 míg a másoknál bérmunkát végzők esetében csupán kapa, ásó vagy metszőkés utal mellékjövedelmük eredetére. A szőlőművelés és a borkezelés korabeli technikájának változásához adnak segítséget a fa- illetve a vasabroncsos hordók, kádak arányának változásai a 19. század első évtizedeiben. A tatai iparosok rendszerint a közeli Baj község határában, illetve a Tatához tartozó újhegyi dombon rendelkeztek szőlőkkel. Ezek értéke változatos, 130 és 1000 Ft között szerepel az összeírásban.79 A korszak mezővárosi népi építészetéhez is kitűnő források a hagyatéki leltárak.80 A tatai inventáriumok alapján rekonstruálható - elsősorban a különböző használatú épületek értéke. Tanulságos adatok találhatóak az épületanyagokról és az épületszerkezeti részletekről, méretekről is. A jó minőségű faanyag a vizsgált korszakban általánosan elterjedt a mezővárosi építészetben, a nyersanyag beszerzésében és megmunkálásában a helyi iparosok mellett a kiterjedt árucserének is szerepe volt.81 Zábutsek Mihály 1839-es leltárában szereplő leírás szerint rekonstruálható a telken álló cserepekkel fedett ház 2 szobával, konyhával, pincével. A festő ház, és a hozzá épült egy szoba teje sindeles, akárcsak a telek végén álló istálló és féhaj is. A hagyatéki leltárak alkalmanként megőrizték az esetleges viták, osztozkodások emlékét. A mai olvasónak is szomorú egyes esetekben az a mérhetetlen elkeseredés, amivel alkalmanként az örökösök akár édesanyjukkal is vitáztak az elhunyt kézműves hagyatékának felosztásakor. A kétszer is megözvegyült Barabás Ilona és saját lányai közötti vitát érzékelteti egy utólagos bejegyzés (más kéz írása) az 1802-ben készült leltáron: „Lehetetlen, hogy az elöljárók köztök igasságot tehessenek" ,82 A tatai csapó mesterek háztartásainak eszközellátottsága a hagyatéki leltárak alapján megítélve különböző volt. Általánosan megállapítható azonban, hogy a felszereltség színvonala hasonlóan az ismert mezővárosi háztartások eszközkészletéhez magasabb, 74 Matusik János hagyatékában szerepel 2 tehén 28 Ft értékben 1774-ben. NM Inventarium Gy. 1447. sz. 75 NM Inventárium Gy. 4077. sz. 76 NM Inventárium Gy. 3706. sz. 77 Vö. Kemecsi 1998. 169. 78 Pl. Drenkó András tóvárosi csapómester 1810-ből származó hagyatéki becsűjéhez csatolva a közeli baji szőlőhegyen fekvő szőlőjének részletes német nyelvű értékelése. NM Inventárium Gy. 3212. sz. 79 Pl. Blahó István újhegyi szőlőjét 982 Ft-ra értékelték 1843-ban. NM Inventárium Gy. 1014. sz. 80 Ilyen vizsgálatra kitűnő példa Szilágyi 1987. 81 Kemecsi 1999a. 82 NM Inventárium Gy. 1357. sz. 142
