Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Kemecsi Lajos: A tatai csapók
A leltárak többségében jegyeztek fel tartozást. A szegény özvegyként meghalt Supka Györgyné után 164 Ft adósság maradt, és még ezen felül „a mostoha gyermekével kötő Egy ess ég szer ént 300”. Adóssága elől szökhetett meg 1818-ban Supka Antal csapó, aki után mindössze 252 Ft érték maradt, és 735 Ft-tal tartozott.59 Ez a „megoldás” kivételes volt a tatai kézművesek megmaradt leltárai szerint. Rich Mihály posztósmester összeírt teljes vagyonának az értéke 1434 Ft volt, míg 1200 Ft-tal tartozott az „árvák cassájába”.60 A mesterek tartozásainak többsége a mesterség gyakorlásához szükséges, időszaki hitelek közé tartozik. A különböző nyersanyagok, a fuvarok, a késztermék raktározásának költségei teszik ki a túlnyomó részt a passzívumok között. Egyes esetekben a hitelezők egészen távoli településeken éltek. A gazdasági kapcsolatok hálózatának megrajzolásához értékes segítséget nyújthatnak az iparos leltárak. A gyapjú festéséhez szükséges indigót például pesti sváb kereskedőtök szerezte be hagyatéki leltára szerint Otzela József tatai posztós.61 A munkamegosztás rendszeréről is kapunk adatokat a leltárakban rögzített tartozások alapján. Az 1796-ban meghalt tehetős Haupt Sebestyén tóvárosi posztós tartozott a posztónyírónak 12 Ft-tal és a kallósnak 2 Ft-tal.62 A hagyaték méretéhez, sőt még az összeírt készpénzhez mérten is elenyésző összegű tartozás arra enged következtetni, hogy a rövid határidejű munkafolyamatok áraként értékelhetjük a két tartozást ebben az esetben. Kevés olyan adatot találtunk, hogy a kézművesek maguk árusították volna a vásárokon termékeiket. A kivételesen gazdag mesterek közvetítő kereskedőkkel kötött üzleteikről, különböző városokban raktározott áruikról csak elvétve találunk feljegyzést a tatai inventáriumokban. Ilyen volt az 1841-ben árvaszéki gazdálkodási ügyekkel megbukott tóvárosi Szerenka Ádám.63 Az ő esetében nagyszombati, székesfehérvári és helyi kereskedőknél található árukészletét is számba vették. A lefoglalt áruk jellegéből nyilvánvaló, hogy Szerenka közvetítő kereskedelmet is folytatott és saját műhelyének termékei mellett még más posztósok és csapók termékét is forgalmazta. Leltáraiban szerepelnek: zöld és kék erdélyi pokrocz, közönséges pokrocz, hamuszinü pokrocz, csíkos és koczkás mintájú pokróczok és flanell is. Más kisebb vagyonú kézművesek esetében csak a leltárakban megmaradt utazó láda, vasas kotsi láda, kotsi saragla illetve a kisebb nagyobb kotsi vagy a szánkó alacsony értékűre becsült tételei utalnak a lehetséges faluzó kereskedésre.64 Minden, hosszabb időszakban készült hagyatéki leltárakat felhasználó elemzés eredményeinek figyelembe vételénél ügyelni kell a leltárak készítésének időszakában lezajlott változásokra az anyagi kultúra terén. A tatai leltárak kutatásának folyamán gyorsan megállapítható volt, hogy egyes tárgytípusok kiszorultak, míg mások éppen ellenkezőleg terjedtek az 1770-1850 közötti évtizedekben. Az almárium, a modernebb hátaspadfokozatosan kiszorította a korábbi bútorok egyes típusait a használatból. Üveges Almáriom a 19. század második évtizedétől már a legszegényesebb hagyatéki leltárakban is szerepel. A keményfából készült bútorok általában a különböző méretű asztalok, míg puhafából az ágyak és a székek készültek rendszerint a 18-19. század fordulóján. 59 NM Inventarium Gy. 4080. sz. 60 NM Inventárium Gy. 4017. sz. 61 NM Inventárium Gy. 4036. sz. 62 NM Inventárium Gy. 4077. sz. 63 NM Inventárium Gy. 3706. sz. 64 NM Inventárium Gy. 4080. sz. 140
