Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Veres László: Tímárok és vargák Északkelet-Magyarországon

viselői fizetés nélkül arra kényszerítették őket, hogy a maguk által kikészített bőrökből sarukat készítsenek. Ezen felül a vargáknál talált kész lábbeliket is elvették tőlük erőszakkal, sőt a lábukról is lerángatták cipőiket.39

A vargatermékek iránti nagy keresletre utal az, hogy Kassa és Miskolc városa egyaránt szívesen befogadta az iparosokat, különösképpen a vargákat. A 16. század elején meglehetősen sok német származású schuster, vagyis cipész telepedett be, akik nyilvánvalóan a nyugati cipődivatnak megfelelő termékeket is készítettek.40 Nekik már megtiltották azt, hogy bőrkikészítéssel foglalkozzanak. A cserzővargáktól kellett a bőrt beszerezniük.41 Miskolcon bizonyára nem járt kellő sikerrel a bőr feldolgozásával foglalkozó iparosok betelepítése. A növekvő igények kielégítésére törekedve, no meg a megfelelő haszonszerzésre is több mester megszegte a céhszabályzatot, amikor több inast és legényt alkalmazott.42

Aló. század közepére Gömör bányavárosaiban és Zemplén vármegye mezővárosaiban is életképesnek bizonyult a bőripar vargák művelte ágazata. Az egyes városokban általában 1-3 mester tevékenykedett. Az első céhállítások Rozsnyón és Varannón történtek 1570-ben és 1590-ben. A rozsnyóiak céhlevelét Kassa tanácsa adta ki, míg a varannóiakét Báthory Kristóf erdélyi fejedelem.43 A 17. században aztán majdnem minden nagyobb településen megalakultak a vargák iparos szervezetei: Jolsva 1609.; Patak 1609.; Ratkó 1612.; Dobsina 1635; Újhely 1639.; Rimaszombat 1649.; Nagymihály 1651.; Tállya 1653.; Homonna 1679.44 A gömöri céhek kivétel nélkül Kassától kapták kiváltságleveleiket, ami magától értetődi, mert ez a vidék hagyományosan a szabad királyi város vonzáskörzetébe tartozott. A zempléni céhek privilégiumait kiadványozóit tekintve már eléggé vegyes képet kapunk. Összességében ez a vármegye is Kassa vonzáskörébe tartozott, s ebből következően a céhállítások nagyobb része Kassának köszönhető. Kassa mellett azonban egyes esetekben érvényesült a földesurak szerepe is, és különös jelentőségűnek számított a céhállítások terén Sárospatak. A pataki tanács kezdettől fogva nemcsak a saját jurisdictiója alatti területre tartotta fenn céhállítási jogát, hanem a környező települések mestereinek kérésére is állított ki céhlevelet. Újhely kezdetben teljesen az uradalmi központ szerepét is betöltő Patakhoz alkalmazkodott. A helyi magistrátus itt is gyakorolta ugyan a céhek feletti felügyeleti jogát, de a pataki eredetű céhek esetében sárospataki convocatusokkal jártak el.45 Összességében Sárospatak a zempléni filiációs hálózatban a lokális központ, egy alsóbb közvetítőcentrum szerepét töltötte be. Az elmondottak hangsúlyozása megítélésünk szerint azért lényeges, mert a többi céhállítással ellentétben a pataki lokális szerepkör a vargacéhek esetében egyáltalán nem érvényesült. Újhely vargái

I. Rákóczi Györgytől szerezték kiváltságlevelüket és a külsőségekben is igyekeztek kifejezni a Pataktól való függetlenségüket. Egyenesen megkövetelték, hogy „a nagytoronyai, kistoronyai, csemahai és borsii vargák is az újhelyi céhhez hallgassanak”.46 A tállyai, a nagymihályi és a homonnai mesterek is inkább a kassaiakhoz való tartozásukat hangoz-39 GYULAI É. 1998. 302.

40 OSTROLUCKAM. 1988.207.

41 NEMESKÜRTHYOVA L. 1988. 198.

42 GYULAI É. 1998. 302.

43 DOMONKOS O. 1991. 73.; ROMÁN J. 1966. 586.;

44 Vö. DOMONKOS O. 1991. 72-73.; Azempléni céhállításokra vonatkozóan 1. VISEGRÁDI J. 1909. 3-29.; AZT 19. 1913. 312-313.

45 NÉMETH G. 1985. 218-219.

46 SFL. Loc. 60. No. 75.

125