Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Veres László: Tímárok és vargák Északkelet-Magyarországon

vissza a céh 1799-ben Breznai István „Köszöntő”jét, vagyis remeklésre vonatkozó kérelmét. Breznai „Fischleder készítésből” akart remekelni. „Mivel azonban Breznai István az ún. festett munkától elállni nem akart, köszöntő pénzét a céh visszaadta. Nevezett mester azonban a megyéhez folyamodott, a megye védőszárnyai alá vette, s meghagyta a céhnek, hogy Breznait az általa készített bőrök eladásában ne háborgassa”.20

A miskolci vargacéh tagjainak jelentős része már a 18. század végén kizárólagosan fehértímár vagy magyartímár volt. A vargák, vagyis a cserzési eljárással dolgozó vöröstímárok számaránya egyre csökkent. A mesterek jellemző tevékenysége alapján az 1828. évi országos összeírás készítői végezték el a vargacéh tagjainak tímárra és vargára történő szétválasztását.21 A kimutatás szerint a céh tagjai közül 24 fő volt tímár és 10 fő varga. Ez tudhatták a pesti magyar tímárcéh tagjai is, mert a német tímárokkal folytatott küzdelmükben a miskolciakhoz folyamodtak segítségért.22

A vargacéh tímár tagjai az 1820-as években már természetesnek találták azokat a bőrkikészítési eljárásokat, amelyek ellen korábban Breznai István remeklési kísérlete idején elzárkóztak. Az új mesterek külön engedély nélkül készíthettek színes remeket, amelyek korántsem kifogástalan minőségét a céh elnézően tudomásul vette. 1828-ban pedig egyenesen kötelezővé tették a színes remek készítését: „Négy fehér bőröket fejekre és bocskornak, négy lóbőröket ugyancsak fejekre, két tehénbőröket feketére festve, két metszett bornyúbőröket feketére befestve és egy darab blank bőrt, és ugyancsak két metszett bornyúbőrt vix alá készítve és még két juhbőrt szattyán formára elkészítve”.

Az egykori miskolci vargacéh tagsága - nyilvánvalóan a többségben lévő tímárok nyomására - 1833-ban a céh elnevezését megváltoztatta. így lett az iparosokat tömörítő szervezet neve magyar tímár céh.23 A céh nyitottnak mutatkozott a fehérbor elkészítésétől eltérő módon dolgozó iparosok befogadására. Egyetlen kritériumuk csupán az volt, hogy a céhbe álló református legyen.24 Teljes mértékben elutasították a zsidó mesterek céhtaggá válását annak ellenére, hogy ezt a vármegye szorgalmazta. Többször összetűzésbe kerültek a zsidó bőrösökkel. így a csabai árendás zsidó, Márkus Mártonnal, aki műhelyt épített, s nyers bőröket, s a „Mesterséghez szükséges Műszereket” vett a maga költségén. Márkus egy Balla József nevezetű céhmestert alkalmazott, az ő révén akart a céhbe

Miskolci tímárcéh behívótáblája 1827-ből (Miskolc, HÓM)

20 SZENDREI J. 1911. 566.

21 MÓL. N. 26. No. 107. Concriptio Borsodiensis 1828.

22 NÉMETH GY. 1994. 29.

23 Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentáció (továbbiakban: HÓM HID) I. 73.4.1.; I. 76.1.116.

24 VERES L. 2000. 340.

122