Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Petercsák Tivadar: Bitang jószágok nyilvántartása az 1840-es években
nak, akitől a jószágot elvették. A megtalálás helyeként szereplő települések: Fegyvernek, Törökszentmiklós, Kenderes, Dévaványa, Bura, Tiszaszalók, Tiszaörs, Tiszafüred, Szajol, Tenyői puszta, Túr (Mezőtúr), Szenttamási puszta, Margitai puszta, nagyiványi határ, de szerepel a túri és törökszentmiklósi vásár is. Az elkobzott lovak birtokosai szarvasi, tiszaföldvári, szentimrei, kenderesi, kunszentmártoni, kunhegyesi, szolnoki, túri, abádi, roffi, sarkadi, szeghalmi, nagyváradi, detki, túrkevei, gyomai, füzesabonyi, dévaványai, kisújszállási, komiéi, karcagi lakosok voltak, de vettek el lovat „ványai cigányoktól” és „Fejr Vármegyei zsidótól” is. Ez utóbbinak „nem volt utazó paszusa”. A lovak leírásánál az azonosítást szolgálta a szín, nem, kor, testi hiba, valamilyen jegy és billog: „feketeparipa ló”, „setétpej csődör ló", „tavaji csikó sárga bal hátruso lába kesej”, „fekete kantza ló jobb lába kés ej homlokán csillag”, „pej csődör homloka végig fehér bal füle jegyes”, „fekete paripa ló mind a kél szemire vak”, „pej kantza ló két hátruso lába kesej csillagos homlokú”. Ökröknél, teheneknél kiegészült a szarvállással: „szőke csákó szarvú ökör", „szőke villás szarvú ökör bal fülibül alól felül ki van véve, jobb füle hegye el van vágva”, „szőke gombos szarvú tehén jobb füle alorid hasított ”, „ kékes színű csónak szarvú tinó ”. A lovak színeire rendkívül változatos megnevezéseket találunk: szürke, seregej (seregély) szürke, pej, pej deres, világos pej, kesej pej, setét pej, piros pej, mogyoró pej, pej csillagos, sárga, setét sárga, deres, veresderes, vasderes, fekete deres, vertse deres, motskos szőrű, sült szőrű, eger szőrű, kékes szőrű, fakó, fehér, fejír, fekete. A domináns szín mellett az egyes testrészek eltérő színét is megjelölik: tarka hátú, fekete hasú, csillagos tarka hátú, homlokon kis fejir, homlokán csillag van, csillagos homlokú, homloka végig fehér, a homlokán egy kis fehérség van, kockás homlokú, kesej bal hátrujára, két hátruso lábára kesej, hátruso jobb lába kesej.6 7 8 A ló ivarállapotát jelzi: kanca, kanca ló, hasas kanca ló, heréit ló, paripa, paripa ló, csődör, csődör ló.1 Korára utal: csikó, tavaji csikó, tavaji csődör csikó, rúgott csikó, esztendős csikó, harmadfű csikó, negyedfű csikó. A lovak testi hibái és füljegyei: bal szemére vak jobb szemére vak, fél szemére vak, mind a két szemére vak, bal szemén hályog van, füle hasított, bal füle jegyes, jobb füle jegyes, mind a két füle hasított, jobb füléből ki van véve, a hátán nyeregtörés. A szarvasmarha azonosításához is leírták az állat színét: szőke, fehér szőrű, daru szőrű, kékes szőrű, veres szőrű, aranyos szőrű, homály szőrű. Életkorra és ivarjellegre utal: tavalyi ökör bornyú, üsző bornyú, bornyú, tinó, tehén, meddő, ökör, fijas. Tehénnél, ökörnél egyaránt fontos a szarvállás feljegyzése: gombos szarvú, csákó szarvú, villás szarvú, perge szarvú, csónak szarvú, fenn álló szarvú, csonka fél szarvú} Itt is alkalmazták a füljegyeket: jobb füle hasított, jobb és bal füle jegyes, bal füléből ki van véve, jobb füléből alul, felül ki van véve, jobb füle hegye el van vágva, bal füle csonka alulról ki van véve. A jószágok leírásában meghatározó jellegű az égetett tulajdonjegy, amelynek a helyét az állat testén, formáját is megadják, vagy jelzik, hogy „ismeretlen”. A lovak, szarvasmarhák égetett tulajdonjeggyel való megjelölése országos szokásként széles körben el 6 A színekhez: HERMAN Ottó 1914., PALÁDI-KOVÁCS Attila 2001. 628. 7 A kasztrált mén neve a nyelvterület nagyobbik részén heréit, Erdély nyugati és az Alföld déli felében pedig paripa. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2001. 629. 8 A szarválláshoz: HERMAN Ottó 1914., PALÁDI-KOVÁCS Attila 2001. 659, 672. 116
