Müller András et al.: Prerock' n'Roll. Megjelent Pacsika Rudolf kiállítása alkalmából, Szentendrei Képtár, 2006. augusztus 10 - szeptember 10. - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 17. (Szentendre, 2006)
megfogalmazni, hogy hogyan, de a mű telibe talál, és eluralkodik rajtam a fájdalmas provincializmus miatti viszketegség. Ahogyan a legtöbb lokális (legyen az török, magyar, vagy holland) videoklipp látványvilága hat rám: másodperceken belül arra késztet, hogy továbbkapcsoljak a tévén, mielőtt elfog egyfajta fájdalommal egybemosódó szégyenkező érzés. Pontosan érzem, hogy Pacsika mire gondol, amikor Jimmy-t választja modellül. Más esetekben emlékezetből megfestett vagy elképzelt jelenet Aknai Katalin KIS RETROSPEKCIO "A —acsika Rudolfot, aki J Jjó ideje Hollandia, ^^Franciaország és Magyarország között művészeti akadémiák, projectek és alternatív valóságok között pendlizve éli életét, életrajzírói szívesen nevezik városi nomádnak. így aztán, ha nem is váratlan, mégis meglepő az a szerteágazó érdeklődés, ami Pacsika Rudolf kiállításainak dokumentációjából kitetszik. Kezdjük az egyszerűbb szerveződésekkel, a pofonegyszerű ötletekkel: egy fotó az égő gyertya falra vetülő árnyékával, ahol a láng nem vet árnyékot (Fotó, 1996); egy gulden nyerhető a körbekapcsolt bevásárlókocsik révén (Alternatív pénzszerzési módszerek 2., 1996), és ha a felsoroltakból könnyen adódó szimbolikus hangsúlyokat elhagyjuk, két bicikli hordoz és egyensúlyoz egy nehéz üveglapot (Trafó, 2000). Kényes egyensúlyi helyzeteket megjelenítő munkáit a művészeti hagyomány éppúgy utalhatja a mobilszobrászat tárgykörébe, mint a duchampi pimasz gesztusok sorába (Cím nélkül: körívben két fal közé ékelt székek és matracok. Land art és konceptuális nyelvi játék találkozik a kerguéhenneci kastély kertjében elhelyezett Agy szoborban (1998). Csak a munka szakaszait megörökítő fotók tanúskodnak az orosz konstruktivista szobrászat felfüggesztett szerkezeteit idéző, az agy struktúráját követő, mérnöki pontossággal összeszerelt térelemről, hiszen a dróton sarjadó gyeptégla már csak a két féltekét engedi letapogatni. Mindeközben Pacsika rendületlenül rajzol, kommentál, és az ebből a hiperaktivitásból születő temérdek vázlatot - a francia terminológiából idepasszintott ismerős jövevényszóval - „rizomikus” gondolkodásmódjának lenyomataként magyarázza. A Francia Intézetben akvarellekből, talált fotókból, saját művek (re)mixelt változataiból állított össze egy falra valót, ami naplószerű őszinteséggel villantja fel a rizomikus (magyarán: szerteágazó, tág asszociációkat ébresztő, az európai képzőművészetben látható a papíron. Ilyen például a disznóvágás. A kifojt vértócsában tükröződik a háttérben lévő lakótelep. Szinte filmes jelenetet idéz ez az egyszerű vízfestmény, ennek ellenére a megfestés inkább síkszerű, előadásmódja tömör, akár egy középkori kódex illusztrációja. A festmények többsége A4-es méretben készül. Pacsika nem körülményeskedik, rögtön papírra vet valamit, amikor felmerül egy ötlet. Talán szándékoltan használja a ma már mindenhol ipari méretben fogyasztott fénymásolópapírt, ezzel is aláhúzva, hogy nem annyira egy-egy ötlet aprólékos kifejtése izgatja, hanem sokkal inkább az a folyamat, amelyben egyik kép a másiknak adja tovább a stafétát. Próbálom Pacsikából kihúzni, hogy milyen műveket szeretne a katalógusba beszerkeszteni, de nem tudok meg semmi konkrétumot. Hamar be is látom magamban, hogy a katalógus készítése is állandó változásban formálódó projekt Pacsika számára. Most még abban a stádiumban van, amikor több verzió fut párhuzamosan, ezeket teszteli a barátokkal való beszélgetések során, s közben az ő véleménye is folyton formálódik. A katalógushoz is készít vázlatokat, mutatja is nekem. Láthatóan éppen beleélné magát, amikor jön egy fuvallat és más gondolatok irányába tereli őt. Itt az ideje, hogy sétáljunk egyet! SOULTRANSPORTER„Bruno Peinado metafizikailag egyesül” - Zoo Galéria Nantes 2000 Joseph Beuys, Fabrice Hybert, Bruno Peinado nyomán haladó) gondolkodás fázisait. Az agytól függetlenül, Pacsika legújabb kiállítása a Becsavarodások címet viseli, amelynek egyik alesete a Soul-transformer project. Röviden arról van itt szó, hogy Pacsika magyar művész barátait, a művészeti világ ismert szereplőit kérte meg, hogy gyújtanának rá egy cigarettára, majd az ő parazsukból cigarettára gyújtó művész a lángot Nantes-ba, a Zoo Galériába szállítja, hogy ottani barátai ily módon részesülhessenek a misztikus egyesülés profán szertartásából. A kegyelem kör alakban terjed - mondta Beöthy Balázs kiállításának címe az U.F.F. Galériában Petrina Ildikó tüzet ad Pacsika Rudolfnak, és az őrzött lángról Bruno Peinado készül rágyújtani, amely tűzről a MAMÜ-ben újra meggyújthatja valaki a cigarettáját. És ez így mehet - da capo al fine - amíg a tűz, a cigaretta és a művészeti világ tart. Megjelent a Műértő 2001. júniusi számában гшттштит
