Klemmné Németh Zsuzsa: Szobotka Imre 1890 - 1961. A zebegényi művészkolónia 1928 - 42 között - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 11. (Szentendre, 2005)
Falusi táj, 1936 к. Zebegény, 1936 к. és Derain toborzott híveket ennek az irányzatnak. A La Palette festőiskolában, ahová hamarosan beiratkozott, a kubizmus két ellentétes karakterű képviselője, Jean Metzinger és Henri Le Fauconnier korrigált, ebben az időben járt ide Farkas István is. Szobotka igyekezett kialakítani a kubizmus saját maga számára használható egyéni nyelvjárását. Mindig beleütközött a benne lakozó feszítő kettősségbe, racionálisan felépített kubista kompozícióit az áradó érzelmek, a színek ragyogása oldotta fel. Egyik legjelentősebb képsorozatából, a Paul Claudel Angyali üdvözlet című misztériumdrámájához készült illusztrációkból Zebegényben is láthat a közönség egy pár lapot. Négy és fél évre nyúlt internálása alatt, amit egy kis bretagne-i faluban kellett eltöltenie, legkedvesebb olvasmánya Paul Claudel műve volt. Ennek ihletésére születtek a fénnyel átitatott, káprázatos színekből építkező, kristályszerű kompozíciók. A felfedezés erejével hat együtt látni a bretagne-i és zebegényi akvarelleket. Így világossá válik, hogy Szobotka kubista korszakában is a levegő rezgését, a fény vibrálását, a szél játékát akarta érzékeltetni. A harmincas években mintegy kibújt a kubista formanyelv szigorú szorításából, örömmel adta át magát a Dunakanyar, a Balaton fényben fürdő hegyeinek, az erdők változatos zöldjének, a falu egyszerű szenzációinak. Beteljesedett Elek Artúr jövendölése, aki már a húszas években azt írta Szobotkáról, hogy „olyan stílusban kell elhelyezkednie, mely a finomságokra ráérző tehetségének kifejlődésére alkalmasabb. A napfénynek színeken átszűrődő és emberi formákon megtörő játéka iránt különösen finom az érzékenysége.” Ezt bizonyítják Zebegényben készült munkái. A Szőnyi képeiről ismerős motívumok, a hegyek, völgyek, erdők, a falu házai úgy jelennek meg Szobotka vásznain, hogy érződik a rejtőzködő kristályszerkezet, még akkor is, ha a fény látszólag teljesen fellazította a körvonalakat. Ez a látásmód a legkülönösebben a zsánerszerű jeleneteken hat, ahol megjelennek az emberi figurák, állatok is a kompozícióban, ugyanolyan részesei a felület fény-színrendszerének, mint a lombok zöldje, vagy az ég kékje. Bármennyire is a festői problémák foglalkoztatták, mindig megérezte a vidék lelkét, legyen az a bretagne-i kis falu, Saint Brieuc vagy Zebegény. Újdonságként hathat a kiállításon szereplő rézkarcsorozat, mert Szobotka grafikai munkássága, néhány korai rajz kivételével ismeretlen a közönség előtt. A rézkarcokon sokkal szembetűnőbb a különféle felfogások közötti különbség, izgalmasan hatnak egymás mellett a kubista portrék, az expresszív figurális jelenetek és a naturalista tájak. A zebegényi Szobotka kiállítás új adalékokkal gazdagíthatja a festő életművének feltárását, de az összefoglaló, egész életművét bemutató monográfiával még tartozik az utókor ennek a méltatlanul háttérbe szorított, jelentős művésznek. Köpöczi Rózsa
