Klemmné Németh Zsuzsa: Szobotka Imre 1890 - 1961. A zebegényi művészkolónia 1928 - 42 között - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 11. (Szentendre, 2005)
Vadalma, 1930 Az idézetek Szűcs György: „Kinyilatkoztatás” Szobotka Imre kubista korszaka 1912'1922 című tanulmányából valók. Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/1 MNG 2004. május 25. - október 24. között látható kamara kiállításának katalógusa Egy „szelíd kubista" Zebegényben, akár ezt az alcímet is adhatnánk a Szőnyi István Emlékmúzeum 2005-ös Szobotka kiállításának. Az utókor Szobotka Imre pályájának korai, kubista korszakát tekinti meghatározónak. A halála utáni bemutatók anyaga, szinte kivétel nélkül ezekből a festményekből állt össze, pedig „a 30-as években a Gresham-kör oldott, posztnagybányai ihletésű szellemiségében is jelentős műveket alkotott” - jegyezte meg Szűcs György a Magyar Nemzeti Galéria Kinyilatkoztatás című, 2004-ben megrendezett tárlata kapcsán, ahol a kurátorok a festő 1912 és 1922 között született, kifejezetten kubista ihletésű vásznai és grafikái közül válogattak. Most a Szőnyi házban, a zebegényi művészkolóniát bemutató sorozat keretében Szobotka Imre kevésbé ismert arca tárul fel. A művész leánya, Szobotka Viola jóvoltából azok a Zebegényben, a Dunakanyarban készült olajfestmények, akvarellek, rézkarcok kerülnek a nézők elé, melyek nagy része még nem szerepelt nyilvánosság előtt. „Szobotka Imre az egyetlen magyar festő, aki fejlődése során az egészen absztrakt, programszerű kubizmusig eljutott, hogy abból kísérelje meg az új út keresését.” - állapította meg 1921-ben, a Nyugat folyóiratban Hevessy Iván művészeti író a Franciaországból nem sokkal azelőtt hazatért művészről. Az új út előre láthatóan következett Szobotka festői alkatából. „Mind többet foglalkoztam az érthetőség problémájával, és fokozatosan igyekeztem kiküszöbölni képeimből azokat az elemeket, melyeket a piktúra, szorosabban véve a kubizmus tolvajnyelvének nevezhetnénk. - így fokról fokra mind jobban közeledtem egy olyan naturalizmus felé, ahol a képnek tulajdonképpeni célja jóformán beleveszett a természet szépségeinek önfeledt élvezésébe.” E festői program megvalósításához a zebegényi, a balatoni, a szentendrei vidék kitűnően megfelelt. S a Gresham kör művészei között - Szőnyi István, Bernáth Aurél, Berény Róbert, Egry József - a legtermészetesebb módon talált szellemi rokonaira. 1927 nyarán utazott le először Zebegénybe családjával. Házat béreltek és ettől kezdve a háborúig szinte minden nyarat itt töltöttek. Szobotka Imre legtöbbször a „patakmederben” állította fel festőállványát. Kedvelt motívumai közé tartoztak a jellegzetes zebegényi utcák, a Dunakanyar változatosan feltáruló panorámája, a falu emberei, a hétköznapi élet történései. Az utókor többféle magyarázatot talált művészetének látszólag gyökeres átalakulására. Hevessy Iván már igen korán ráérzett arra, hogy a Párizsban elsajátított kubista látásmód nem következik Szobotka festői alkatából, nehezen tudta leplezni vérbő kolorizmusát és a természet iránti csodálatát. 1911-ben érkezett meg Párizsba, ahol éppen a Salon des Indépendants kiállítása okozott szenzációt, itt frissiben megismerhette a kubisták művészetét, ekkor már Picasso, Braque, SZOBOTKA IMRE 1 8 9 0 - 1 9 6 1
