Klemmné Németh Zsuzsa: Kép. Megjegyzések a művészetről. Szőnyi István - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 7. (Szentendre, 2005)

Kétségtelen, hogy minden művész fiatalkori munkáin meg lehet találni annak a mesternek a hatását, akinek a nyomán kezdetben elindult, akár közvetlen tanítója, akár csak eszményképe volt. De akinek elég izmos a tehetsége, elég határozott az egyénisége, az csak azért tanul el mesterétől minden mesterségbeli fogást, hogy annál könnyebben tudja magát tőle függetleníteni s teljesen és tökéletesen a saját egyéniségét ki tudja fejezni.

Leonardo is nagy iskolát teremtett, de tanítványai és számos követője között egy sem akadt, aki fel tudott volna szabadulni súlyos egyéniségének hatása alól s odahagyva a tanítvány szerepét, maga is mesterré lépett volna elő.

Az elmúlt korok művészete csak tanulságul szolgálhat, inspirálhat, nagyobb feladatok megoldására buzdíthat, de nem lehet anyaga új művészi alkotásnak.

Fel lehet hozni ez ellen, hogy a meglévő műremekek tömege is hozzátartozik már a világ optikai képéhez. Ez kétségtelenül igaz, de - bármilyen nagy eredményeket is tud felmutatni - a hatás csak másodlagos, ha látszólag közvetlen is. így például a renaissancera - a rokon szellemiség következtében - óriási inspiráló erővel, megtermékenyítően hatottak a görög és a római művészetnek megtalált remekművei s a renaissance mesterei talán abban a tévhitben is éltek, hogy pontosan követik a klasszikus művészet tanításait s mégis a renaissancet teremtették meg.

*

Mindig szerettem elnézelődni a festékboltok kirakatai előtt és ahogy majdnem egyévi távoliét után visszakerültem a városba, már előre örültem, hogy ismét gyönyörködhetem a mesterségemhez tartozó eszközökben, ecsetekben, festékekben. Utam az ismerős régi bolt előtt vitt el, de bizony a várt és remélt örömöt teljesen elrontották a kirakat hátsó falára rajzszeggel odabiggyesztett mintalapok. Két ősmodellt, amolyan tipikus müncheni Runzeltante-t ábrázoló, színes fénykép után készült színes nyomatok.

Eszembe jutott mennyi vita, nézeteltérés, háborúskodás után sikerült elérni, hogy a művészi oktatásból kiküszöböljék az akadémikus mintalapokat s a növendék élő modell, a natura elé kerüljön. Most itt van a friss és tettrekész, modern technika vívmánya, a színes fénykép, mely egy csapásra igyekszik tönkretenni az eddig nehezen elért eredményt. Térhódítása elé mi, művészeti pedagógusok aggodalommal nézhetünk, mert igen megtévesztő érvekkel indokolhatja létjogosultságát; azzal, hogy közvetlenül a természet után, objektívvei, objektiven készült.

Talán nehéz lesz elhitetni, hogy a művész a természetben nem tudományos igazságot, hanem

impressziót keres és művében nem látleletet akar adni, hanem élményt.

A MŰVÉSZET LÉNYEGE

A művészet az érzelemhez szól. Egy műalkotásnak a reánk való hatása nem észokoktól függ. Ezért nem is tudjuk pontosan meghatározni sem a művészet, sem a szép fogalmát és azt sem tudjuk megindokolni, hogy valami miért tetszik. Nem tudjuk statisztikával kimutatni, hogy a kép jó, ha ennyi százalék cinóber és ennyi százalék ultramarinkék van rajta, ellenben rossz, ha a felhasznált festékek mennyisége nem felel meg ennek az aránynak.

Nem lehet megállapítani, megfogalmazni, zárt szabályba merevíteni a művészet megfoghatatlan lényegét.

*

A képfestés az alkotó-ösztön öröme s ezért nem lesz soha sablon; mindig újabb izgalmat jelent minden újabb feladat. A művész nem jól betanult, problémát már nem adó, csak a kézügyességét foglalkoztató ipart folytat, hanem mindig azzal foglalkozik, ami új érdeklődést tud belőle kiváltani. így kifejezési skálájának a terjedelme, úgy szellemben, mint technikában egyre bővül s művészi mondanivalója a legöregebb korig mindjobban kiteljesedik.

Tiziannak fiatalkori munkáit összevetve késő öregségének alkotásaival, faktúrában, kifejezésben és technikában óriási különbséget találunk, az öregkori munkák javára. A sokat tapasztalt és átélt bölcsnek, csak a lényegre szorítkozó kifejezésével közöl minden, mégoly komplikált kompozíciót is, olyan magátólérthetődően, hogy az ember nem is tudja elképzelni, hogy másképpen is lehetséges lenne. Érett egyszerűség jellemzi ezeket a munkákat.

*

Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy egy bizonyos elért eredményt ismételni elég ahhoz, hogy maradandó legyen a sikere. Egy képet nem lehet másodszor ugyanazzal a célkitűzéssel, ugyanolyan jól megfesteni, mint az első, friss inspiráció hatása alatt. Megállás nincs: vagy magasabb célra kell tömi, vagy menthetetlenül süllyed a nívó.

Más megítélés alá esnek természetesen azok az ismételt próbálkozások, amelyek azonos problémák tökéletesebb megoldását célozzák. Ezeknél nem egy, egyszer már kiélt érzésnek a megismétléséről van szó s nem ugyanannak az eredménynek az elérése a cél. Itt a művészt az elért eredmény nem elégítette ki s ezért maradt friss és makacs az érdeklődése továbbra is, mindaddig, amíg önmagának megnyugtató megoldást nem tudott találni.

16