Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
VI. Fejfa típusok
A csónakos temetés és a síijel kapcsolatának ősiségét, illetve a táj determinációját a forma kialakulásában, a néprajztudomány kétkedéssel fogadta. Nyárády Mihály ellenérvét egyrészt arra alapozta, hogy a fejfák különböző alakúak Szatmárban is - Szatmárcseke valóságos egyedi típusszigetet képez -, tehát a fejfa formakincsének kialakulását nem lehet a csónakos temetkezéshez kötni, az élben csúcsosodó, s előre hajló fejfák díszítő motívumában Nyárády elismeri az antropomorf jelleget. Az emberi arcot meghatározó profilvonalat bajuszhoz hasonlítja. Tehát a szatmárcsekei fejfa antropomorf jellege kétséget nem hagy maga után szerinte is, csupán a csónakos temetéshez való kötődése kétséges. Jóllehet itt, Szatmárban áradások idején csónakon szállították a halottat a temetőbe, ahová másképpen nem juthattak volna el, csak vízi úton. Szatmárcsekén a régi temető más helyen, az Ecsedi -láp közelségében volt, ahová szükségszerűen kellett csónakot használni a közlekedésre. Egy XX. század eleji feljegyzés megemlékezik arról a szokásról, hogy Szamosszegen is csónakra tették a koporsót, ha árvíz lepte el a vidéket, s a vizi járművet kellett használatba venni.3'" A csónakos temetés és fejfa kialakulás kérdését - mint utaltunk rá -, a finnugor rokonnépek körében - Karéliában - vizsgálta Koczogh Ákos.3'6 A karéliai példa is bizonyság arra, hogy elvessük a csónakos temetkezés, illetve a csónak és fejfa közötti kapcsolat jogosultságát. A csónakos temetkezés, illetve a csónaknak a sírhalomra történő borítása nem zárja ki a fejfa síijel önálló meglétét. Két különböző jelenségről van szó. Hasonló a helyzet a „kopja” és a „fejfa” közötti kapcsolathoz. Azaz, a fejfa sírjel nem a sírra tűzött kopja fegyver fejleménye, mert a sírjel és a temetési ceremónia látványos kelléke egy időben léteztek.3"7 Azt feltételezni, hogy a sírhantra fektetett csónak felállítva vált fejfává, kizárt dolognak tekinthető, azzal a lehetőséggel viszont számolnunk szükséges, hogy a fejfa formakincsében, alakjában megjelenhet a csónak, ami természetes is. A tekintélyességet kifejező, hatalmas fatörzsekből - tönkökből - kifaragott fejfa felső részének kialakítása szükségessé tette a csúcsos végződést, annak érdekében - mint hangsúlyoztuk -, hogy az eső gyorsan lefolyjon, ne korhassza gyorsan a fát. Az antropomorfia kötődése ehhez a fejfa formához nem szükségszerű. A Nyárády Mihály által nevezett „magyar bajusz” motívum más alakú fej fákon is megjelenik, sőt az egész fej fa tömegét, formakincsét is jellemezheti.338 A fejfa felső részének csúcsos fej kialakítása emlékeztethet a csónak alakjára, ami azonban nem jelenti azt, hogy közvetlenül a csónakos temetkezés, a csónak határozza meg a fejfa formakincsét. A „csónak alak” valójában az antropomorfia megnyilvánulása (Püspökladány, Nádudvar, Gyoma, Kaba, a szatmári Börvely, a bihari Erkeserű, Kokad, Berettyóújfalu, Biharfélegyháza, Bihardiószeg, Szalacs), az emberi test fej, illetve felső részét szimbolizálja. Alföld-szerte általánosan elterjedtek a tönkös oszlopfák, amelyek - jóllehet a esővíz elvezetése szükségessé tette a felső rész előreugratását -, antropomorf jelleggel rendelkeznek a „fej” kialakítása révén. Ezek legszebb, nagyméretű példányai találhatók meg Karcagon, Kunhegyesen, Tiszafüreden (Jász- Nagykun-Szolnok megye), díszesebb darabjai az ung-vidéki Szirénfalván (Ptruksa, volt Ung vármegye), a bodrogközi Karoson, Karcsán, Ricsén (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), a zempléni Alsómihályiban (Michafany), Abarán (Oborin), Nagyráskán (Vel’ké Raskovce), az Aggteleki-karszt vidékén Tornakápolnán, Szőllősardón, Aggteleken, Teresznyén, a (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), s a Gömörben (Kánón, Kelemér környékén), a zempléni Nyíriben, Füzéren, Füzérradványban, az abaúji Zsujtán, Abaújváron.339 Az egyszerűbb faragású fejfák antropomorf jellegét a fejrész kialakítása határozza meg. A Tiszántúlon túlnyomó részben ezek a fejfák találhatók meg, 354 355 356 357 358 359 354 NYÁRÁDY Mihály, 1963. 355 SZABÓ István, 1991. 356 KOCZOGH Ákos, 1979. 357 NOVÁK László, 1989. 358 Vö. KUNT Ernő, 1978. 359 KUNT Ernő, 1983.; NOVAK László, 1985.; FAGGYAS István, 1988.; BALASSA Iván, 1989.; NOVÁK László, 1991. 98
