Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
V. Sírjelölés - A fejfa története
elhalálozott tagját „szépen” temessék el. Ez minden bizonnyal a sír felhantolásában mutatkozott meg, nem pedig a sírj dőlésben, fával történő beborításával, epitáfiumként való megjelenítésben. A fejfa sírjel viszonylag újabb jelensége a halottkultusznak. A nyelvészeti kutatás csupán 1833-ból származó adatot ismer rávonatkozóan: „Fej-fa: Columna sepulchralis apud Reformatos; nam apud Catholicos est Crux”.293 Eszerint csak arról van szó, hogy a reformátusok fejfát, a katolikusok pedig keresztet használnak sírjelölésre. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy a fejfa már korábban is létezett. Első előfordulását Balassa Iván a XVI. század közepére teszi. Barcsay Ákos erdélyi fejedelem sírjára 1661-ben fejfát állítottak, amely Kozmatelkén megvolt még a XIX-XX. század fordulóján is. A székelyföldi Nyárádszentannán 1678-ból származó feljegyzés említi a „feje felett való fát”, amely mellett „kopját” is a sírra állítottak. Ez tekinthető az eddigi kutatás szerint a fejfa sírjel legkorábbi előfordulásának Balassa Iván szerint.294 Tulajdonképpen ez az adat is a vitézi temetkezési ceremóniával hozható kapcsolatba. A köznépi temetésre a XVI. század első feléből - Nagykőrösről - származó adatok nem tájékoztatnak a fejfa létezéséről, csupán a XVIII. század elején bukkan fel az első fejfa terminológia. Grócz János szolgája, Tóth János 1739-ben halt meg, és temetéséről a gazdája gondoskodott. A „takaríttatására” tett költségek között „Fejéhez való fáért” címen 11 és Vá dénár összegű kiadást könyveltek el.295 A fejfa tehát egy szegény sorú ember sírjeleként jelent meg először a jeles kálvinista mezővárosban. A XVIII. században már szép számmal készültek ugyan inventáriumok, és különböző költségkimutatások a halálesetek alkalmával, amikor mindenféle lényeges, kisebb-nagyobb kiadások összegéről számadást készítettek (erre az örökösödési perek, az osztozkodás miatt volt szükség), a nagyszámú forrásokban sírjelekről azonban ritkán esik szó. Kecskeméten 1755-ben halálozott el „Szabó alias Vég Sámuel”, akinek „Fejéhez való faért” fizettek 2 márjást.296 Az „1760 17ma Octobr Csordás Jánosnénak Szabad Szálláson lett halála ’s temettetésekor tett költségek” között „Főtől való fáért” címen 1 forintot tüntettek fel.297 298 Nagykőrös 1771- ben bukkan fel újabb dokumentum a fej fára vonatkozóan. Ebben az esztendőben a mezőváros egyik vezető embere, Cseh Mihály halálozott el, és a magisztrátus temettette el a communitas költségén. A temetés költségiről részletes kimutatás készült: „Cseh Mihály Notarius Úr Temetésére tett költségek: P. Demeter Görög Boltyábúl el hozott Portékákk’ úgymint koporsóra való szegekk’, Tafotának, Sellyém Keszkenők ára tészen mind öszve. ... f 27 76 den Kulla István boltyábúl el vitt Gyolcsk’ fényes szegk’: ára az specificatio szerént............................................................................................................ 4 84 Ugyan annak körülötte való fáradozásáért, mosás Tisztogatás, Ágy leplekk’ adása, és circit 4 Vi. Esztendőtől fogva Házának lakása, méltó confideratióba jővén. Kállai Györgynek Koporsó csinálásért, úgy Epitafium csinálásért ’s. mettzésért, és főtől való fáják’ festéséért, Kopor. 3. f. Epit. 4. f. Sua........... 7 30 293 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára l.k. Budapest, 1967. 864. 294 BALASSA Iván, 1989. 61. 295 PML NkV Vegyes közigazgatási iratok 1706-1755. Litt.Nro 291.; NOVAK László, 1980. 54. 296 BKML KkVTan. ir. Végr. 1751-1755. Nro. 9. 297 BKML KkV Tan. ir. Végre. 1758. Nro. 5. 298 PML NkV Tan.Vegyes Közigazg. ir. 1760-1781. Litt. Nro. 832.; NOVAK László, 1980. 56. 86
