Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
V. Sírjelölés - A fejfa története
hozzátartozókat. Benkö Mihály а XX. század végén dokumentálta a Mongóliában élő - ölgiji - kazahok fejfás, gombfához hasonló faragott oszlopos sírjait.253 254 255 256 A fejfákhoz hasonló sírjelek bukkannak elő az ajnuknál is, és megtalálható a japánok 25 5 halottkultuszában is. Tulajdonképpen a sírjelölés kapcsán szükséges megemlíteni a Kelet-Európai síkság „kamennaja babáit” is, amelyeket az áldozati kultikus helyeken állítottak fel.24’ Tehát, a síijelek, elsődlegesen is a fejfa analógiái, keleti párhuzamokkal kapcsolhatók össze, ennek feltételezése annál is inkább az adhat okot, hogy magyarság őshazája a Káma-Ural folyók vidékére helyezhető, és vándorlásaik során együtt éltek török népekkel. Szükséges megjegyezni azonban, hogy a fejfákhoz hasonló síijelek, epitáfíumok ismeretesek egyes németek lakta vidékeken (például csehországi Szudéta-vidéken a „Tottenbrett”), valamint Karéba lutheránus temetőiben.2'7 258 A Kárpát-medencében (Kárpát-Európa) megtelepült magyarság a római katolikus vallást követte, s a pogány szokásai lassan háttérbe szorultak, illetve megszűntek. Nem ismeretes az, hogyan jelölték a sírt, de feltételezhető, hogy fakeresztet, és követ használtak sírjelölésre, vagy csak fát ültettek a sírhantra, vagy pedig egyáltalán nem tettek rá semmi jelet. Egyes feltételezések szerint a török hódoltság korában, a törökök hatására jelentek meg a fejfák, a gombosfák. Dousa, Georgius utazására hivatkozva Jankovich Miklós 1836-ban a következőket írta: „Tsudálnunk elég képpen nem lehet, hogy a’ győzedelmes és ezért kegyetlen Török Nemzet... a’ Vallás dolgában semmi pogányságot, erőltetést és kénszerítést, de annál inkább különös kéméllést viseltetett a’ Reformata vagy is Helvétiai Vallást követő hívek iránt is, kiknek a’temettetés sem a Romai Catholicusok, sem az Ágostai Vallást követők sírjai közzé nem engedtetvén, kéntelenek valának a’ Törököktől engedelmet kérni, hogy temető kertjekben holtaiknak békességes nyughelyei szerezhessenek... Ezen külföldi hagyomány, és nem honi emlék tudósíta engem a’ mái napig fenntartott Fejfa tétel szokásának eredetéről, mert Dousa önnön Vallásbeli híveit meglátogatván, temetőkertjeikben miképp a’ keresztek fogyatkozását úgy azok helyett a’ zászlókkal lobogó tzsidáknak és a’ fej fáknak sokaságát tsudálta, minek okát tudakozva tőlők, megértette, hogy a’ Törökkel együtt temetkeznének, azoknak, mint vitézeknek tsida, nekiek pedig a’ fejfa jegyemlékül helyheztetnék.”259 Dousa útibeszámolója és Jankovichnak Dousára alapozott hírforrása merőben különbözik egymástól, az utóbbi nem fedi a valóságot. Megalapozatlan állítás az, hogy Georgus Dousa járt Magyarországon, és meglátogatta hitsorstársait, a reformátusokat. Az is légbőlkapott állítás, hogy a reformátusok csak a törökök „türelmességének” köszönhetően, azok temetőiben temetkezhettek volna. Valójában a hódoltsági területeken azért gyökeresedhetett meg a kálvinizmus a XVI. század közepén, mert a törökök érdekkörén kívül esett a vallás kérdése, jóllehet ismeretes, hogy egyes helyeken a törökök erőszakosan felléptek a vallásuk terjesztése érdekében.260 Különösebb vallási villongások azonban nem voltak a törökök által meghódoltatott területeken.261 A törökök nem szállták meg a helységeket, csupán a jelentősebb erődítményekben székeltek (Buda, 253 Wosinszky Mór fényképfelvételeit a róla elnevezett szekszárdi múzeum gyűjteménye őrzi. Ebből közöl egy felvételt a „Dunatáj” című folyóirat III. évfolyam 1. száma (62.pag.). 254 BENKŐ Mihály, 1998. 126-128.’ 255 BARÁTOSI BALOGH Benedek, 1907. 181-182.: BARÁTOSI BALOGH Benedek, 1996. 96-97. 256 Vő. HOPPÁL Mihály, 19182.; HOPPÁL Mihály-NOVÁK László, 1977. 257 Ez utóbbihoz lásd KOCZOGH Ákos, 1979.; HOFER Tamás, 1982. 258 Vő. NOVÁK László, 1992b. 259 JANKOVICH Miklós, 1836. 91-92. 260 Lásd KATHONA Géza, 1974.; ZOVÁNYI Jenő, 1977. Itt szükséges utalni arra, hogy a törökök szívesen raboltak gyermekeket, akiket janicsárként a legelszántabb muzulmánként neveltek fel. 261 A földbirtokos rendek - köztük az esztergomi, kalocsai érsekség, váci püspökség, a Clarissa apácarend - elmenekültek a törökök elől, a hódoltsági területeken csak a kolduló ferences barátok maradhattak biztonságban, így Kecskeméten, Jászberényben, ahol a katolikusok és refonnátusok békességben éhek, egymást segítették a bajban. Nagykőrösről ismeretes azonban az, hogy vallási ellentét következtében elűzték a városból a katolikusokat a XVI. század derekán. NOVÁK László, 1994. 80
