Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
őket pedig az asszonyok, akik fejüket fekete kendővel kötik be.222 Az Udvarhely-széki Kecsetkisfaludon (Satu Mic, volt Udvarhely vármegye) szintén ökrös szekéren vitték a koporsót a templom kapujáig. Az ökrök szarvára fehér gyolcsszalagot kötöttek. Fiatal temetésekor a menet elején egy fehér zászlót vittek a reformátusok (a római katolikusok kereszttel kivarrt fehér zászlót), amely után következett két fekete zászló, majd a pap és a kántor, utánuk a férfiak, majd a koszorúvivők következtek, és ismét két fekete zászlót vittek a reformátusok. A koporsót három rúdon vitték a legények, akik mellett leányok haladtak. A fehér zászlóra fekete szalagot kötöttek fel, amit a sírba dobtak, hasonlóan azokhoz a fehér szalagokhoz, amelyeket a legények karjukra, s a leányok pedig a hajukba tűztek.223 Mezőpaniton (Pánet, volt Maros-Torda vármegye) fiatal temetésekor székely ruhába öltözve viszik a halottat. A leányok fehér ujjú, fodros gallérú ingben, fekete szegélyű piros lajbiban, piros-fekete csíkos szoknyában mennek. A legények fekete kalapot, fehér bőujjú inget három gombbal, mellén három rakással, fekete lajbit, fehér harisnyát viselnek. A temetési menet elején fekete zászlót visznek.224 A sóvidéki Etéden (Atid, volt Udvarhely vármegye) is két fekete lobogót visznek a temetési menet élén. A koporsót két rúdon vitték, amelyet a sírhantba szúrtak. Korondon (Corund, volt Udvarhely vármegye) a temetési menet elején egy legény és leány egy fehér zászlót visz, utánuk halad a lelkész és a kántor, azok után pedig a férfiak. Őket követi egy legény és egy leány fekete zászlóval, akik után a fehérbe öltözött leányok viszik a koszorút. A koporsót két rúdon viszik. A legények mellett leányok haladnak. A legények szélső karjára fekete szalagot tűznek, amit a sírba dobnak.225 Sóváradon (Sáráteni, volt Maros-Torda vármegye) fiatal temetésekor a temetési menet élén fekete lobogót vittek, s a menetben pedig házilag szőtt fehér zászlót is, amelyet a temetés után szétszedtek, s hazavittek.226 Székelyszáldoboson (Dobo§eni, volt Udvarhely vármegye) fiatal temetésekor a ment elején két leány vitte a fehér zászlót, akik után hat koszorúsleány következett, utánuk pedig két leány vitt egy-egy fekete zászlót.227 Homoródszentmártonban (Martinig volt Udvarhely vármegye) az unitárius vagy református fiatal temetésekor a menetben elöl egy fekete zászlót vittek, s utána következtek a székely ruhába („székőbe”) öltözött lányok hárman-hárman, vagy négyen-négyen, akik rudakra kötözött színes abroszból - rajta zsebkendővel - álló zászlót vittek.228 229 Atyhán (Atid, volt Udvarhely vármegye) a fiatal temetése megőrizte a régi vitézi temetési pompát. A temetési menet élén haladt egy szürke lovon ülő legény fehér harisnyában, fehér ingben, fekete lajbinak és fekete kalapban, utána következett egymás mellett négy ló. A rajtuk ülő ünneplőbe öltözött legények csizmaszárukba szúrtak egy pálcára kötött csipkésszélű fehérmintás kendőt, s a lajbijuk zsebébe pedig fekete csipkét tettek kihajtva. A lovasok után egymás után négy-négy tiszta fehérbe öltözött koszorúsleány haladt, akik után két fehér zászlót vittek. A koporsót négy rúdon vitték (a rudakat visszavitték a templomba). A koporsót követte a római katolikus pap és a kántor, majd utánuk haladt a gyászoló család, őket követve a férfiak, majd utánuk a nők. A magyarózdiak (Ózd, volt Alsó-Fehér vármegye) temetkezési szokásáról Horváth István ír: „Ha leány, legény vagy fiatal házas a halott, a lányok, fiatalasszonyok zászlót készítenek. Guzsalyrúdra színes kötényekből, kendőkből, szalagcsokrokból pompázó, súlyos zászlót szerelnek, s tizenketten fehér ruhában, fekete köténnyel, a zászlórudakat csípőjüknek feszítve, a zászlót enyhén meghajtva, a hozzátartozók háta mögött sorfalat állnak a koporsó körül... A halottat, ha fiatal, rúdon, kézben viszik ki a temetőbe. Ha leány, fiatalasszony, leányok, asszonyok viszik. A 222 S.gy. (1982).; Vő. KÓS Károly, 2000. 279. 223 S.gy. (1987) 224 Sgy. (1987) 225 Sgy. (1987) 226 Sgy. (1980) 227 Sgv. (1980) 228 Sgy. (2002) 229 Sgy. (1987) 75
